Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Ila Bálint: Az olomouci helytörténeti konferencia / 174–189. o.

- 185 kü feltárásával szemben a helytörténeti munkák elégtelen dokumentációja nem menthető. A Szovjetunióban és Franciaországban a területi levéltárak a regionális kutatás központjai, Angliában pedig pl. a könyvtárak tárolják mikrofilmen vagy fényképben egy-egy terület dokumentációs anyagát, amely más levéltárakban vagy könyvtárakban őriztetik. Nálunk is attól várható gyökeres változás a helytörténetben, ha annak központjaivá a levéltárak válnak és e levéltárak tudományos dolgozói a kutatás szervezésében és irányításában döntő szerepet kapnak, ha az egyes területi levéltárákban filmdokumentáció formájában elérhető és használható lesz a régió más levéltárakban, könyvtárakban stb. őrzött forrásanyaga is. Régi problémák, megvalósitásuk azonban késik. Késik pedig azért, mert a fejlődés utján még komoly akadályok vannak. Ti. a levéltáraknak és levéltáros dolgozóknak a szerep átvételére alaposan fel kell készülniök és bizony ma még nem mondható el általánosságban sem, hogy az ehhez szükséges szakképzettsége levéltárosaink többségének megvan. Sürgősen be kellene iktatni a levéltárosképzés tervébe a regionális történetkutatás ideológiai és gyakorlati kérdéseit. Már eddig is történt ezen a téren valami, a Jogtörténet, a Történeti Földrajz stb. cimü jegyzetek ezt a célt is szolgálják, azonban mindez önmagában tulkevés. A legutóbb gyakorlatba iktatott helytörténeti "óra" szintén nem elégitheti ki az igényeket. A szakmai képzés alapjait részletesen ki kell dolgozni és annak tervét előre el kell késziteni. Folytatni, sőt fokozni kell a levéltárosok arra irányuló tevékenységét, hogy olyan területeken, melyeknek müvelése elsősorban rájuk vár, a források genetikájának és felhasználásának kérdéseivel minél többet és behatóbban foglalkozzanak. Ennek haszna kétirányú: egyrészt forrásokat tárnak fel, másrészt módszertani segitséget adnak példákkal illusztrálva. Egyben ez lenne egyik útja a fentebb a 2. és 4. pontokban megjelölt hiányosságok megszüntetésének. Az Országos Levéltár tudományos munkatársai és a Statisztikai Hivatal dolgozói közös erőfeszítésével született meg a "Történeti statisztika forrásai" cimü kötet 1957-ben. Szerkesztője céljául tűzte ki a történeti statisztikai források és az azokban található adatok statisztikai mód szerrel történő feldolgozása módszertanának megismertetését. Helytörténetileg is fontos források: a dika- és dézsmajegyzékek, az urbáriumok, az