Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Ila Bálint: Az olomouci helytörténeti konferencia / 174–189. o.

- 186 országos összeirások stb. genetikáját vizsgálták meg azok szakértői és egyben módszertani eligazításokat közöltek sok példával, 1963-ban jelent t meg a sorozat második kötete. Magyarország demográfiája a honfoglalástól 1960-ig. Szerzők, közöttük levéltárosok itt is ismertették az egyes tanulmányokhoz számbajövö anyagot, annak genetikáját és a felhasználás módszertanát. A sorozatban további kötetek megjelenése várható, a művelődés, ipar, kereskedelem stb. területéről, ugyancsak a számbajövő források felderítésével és az alkalmazható módszertan közlésével. Az, hogy ma a helytörténeti kutatásokban széles területen alkalmazzák a történeti statisztikai módszert, szintén a levéltári dolgozók és a velük együttműködő statisztikusok (Acsády, Kovacsics, Thirring stb. ) kezdeményezésének tulajdonitható. Az első lépés a módszerre és az igy elérhető ere.dmények használhatóságára az emiitett, 1957-ben megjelent kötet volt. Ezt követték az Országos Levéltár és a Statisztikai Hivatal Könyvtára kiadásában az európai viszonylatban is feltűnést keltett Történeti Statisztikai Közlemények cimü folyóirat (szerk. Kovacsics József), majd mikor ez két év múlva, 1959-ben megszűnt, helyébe léptek a Történeti Statisztikai Évkönyv és Tanulmányok cimü sorozatok. Habár elsősorban demo jpáfiai tanulmányok jelentek meg bennük, a helytörténeti kutatás is megfelelő figyelemben részesült. A cikkek és tanulmányok többségének szerzője levéltáros volt. A történeti statisztikai módszer a helytörténetben ma már általánosan elterjedt. Legfrissebb eredményei Zimányi munkája. Der Bauernstand der Herrschaft Güssing im 16. u. 17. Jahrhundert (Eisenstadt 1962.) és Vörös Károly. Vas megye 1744. évi adóösszeirása. (Budapest 1962. Zimányi kísérletnek tekinti munkáját arra vonatkozólag, hogyan lehet az urbáriumok összes lényeges számadatait összefoglalóan közölni és történeti statisztikai módszerrel feldolgozni és kiértékelni. Az uradalom minden községe után 8 tabellában közli a népesség, a telkek számát, a népesség százalékos megoszlását a telkek nagysága szerint, a telkekhez tartozó postfunduáliákat, az állatállományti stb. Vörös a megye gazdasági és szociális struktúráját vizsgálja a statisztikai számok tükrében. Statisztikai csoportosításának, summázásának és értékelésének ilyen szempontjai vannak; az adóköteles népesség jogi és társadalmi tagozódása, a megművelt terület, az állatállomány, a szöllők statisztikai adatai, a népesség száma különböző kereszt-