Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Ila Bálint: Az olomouci helytörténeti konferencia / 174–189. o.

A 84 felderitjes és adatgyűjtés elégtelensége, sok esetben teljes hiánya (példa bőven található a Századok, Levéltári Közlemények és más folyóiratok ismertetéseiben. ) A Soós és Gyimesi által felhozott három ponthoz (Levéltári Szemle 4. j. -ben id. helyén) feltétlenül hozzátartozik ez a negyedik, ami azért is legnagyobb hiányosság, mert ha valamely kiadvány eredményei nem is fogadhatók el az alkalmazott módszer, vagy egyéb okok miatt, de ha dokumentációja ujat és teljeset hoz, ha a tárgyra vonatkozó forrásokat és azok lelőhelyeit jól közli, ez a része igen jól használható. Magam a kiadási nehézségeket nem tartom lényegeseknek, sőt abból a körülményből, hogy az utóbbi években tömegesen jelennek meg helytörténeti cikkek, tanulmányok, kötetek stb. , azt a következtetést vonom le, hogy e téren nincsenek nagyobb nehézségek és amennyiben a kéziratok helyi igények kielégítésére is alkalmasak, nehézség nélkül i ki lehet azokat adatni. Hiszen pl. legutóbb Somogy megye levéltárának történetéről jelentetett meg egy diszes kötetet, tehát, ha készülnek a megye történetére vonatkozó munkák, azokat is bizonyára szivesen puhlikálja. Mi történt és mi történik a felsorolt hiányosságok felszámolására, a helyzet javítására? Mivel megitélésem szerint e téren a legjelentékenyebb feladatok a levéltárakra és azok dolgozóira hárulnak, hiszen minden helytörténeti kutatás alapja a levéltárakban őrzött forrásanyag, elsősorban a levéltárak munkájáról szeretnék beszélni. Ez kétirányú" egyrészt a levéltári források és dokumentumok feltárása, segédletekkel (mutatókkal, leltárakkal, katalógusokkal stb.) ellátása és a kutatók rendelkezésre bocsátása, másrészt az anyag tudományos feldolgozása, forráskiadványok és egyéb formában való publikációja. Az első pontról itt talán nem kell sokat beszélni, hiszen közismert az a hatalmas arányú tevékenység, melyet az anyagfeltárás és rendelkezésre bocsátása területén a magyar levéltárosok végeztek és végeznek. Persze hiányzik még pl. olyan települések szerinti dokumentáció, mint pl. Lengyelországban az anyagi kulturagyüjtés, lassan azonban erre is sor kerül. Már most várható pl. az állami es egyházi levéltárakban található mindenfajta feudáliskori összeirasok és térképek katalógusának kiadása, ami ismét nagy lépéssel viszi majd előre a helytörténetet- A következő ötéves tervben már egészen részletes, egyes településekig lemenő tematikai leltárak is szerepelnek. Az anyag ilyen mérté-