Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Ila Bálint: Az olomouci helytörténeti konferencia / 174–189. o.

: 133 követelmények és az érvényesítésükhöz magas szakmai tudás és kutatói gyakorlat tartozik. De egyéb is, pl. a számbajövő dokumentációs \anyag teljes: feltárása, hiánytalan összehordása, az irodalom és a rokon tudományok eredményeinek számbavétele és felhasználása stb. Ezen a téren nálunk nem kicsiny a lemaradás és nem kevés a pótolni való. Igen kevés azoknak a helytörténeti kutatóknak a száma, akik megfelelnek a velük szemben támasztott minden követelménynek, tehát a helytörténet speciális kivánalmainak is. Ennek a hiánynak a felszámolása már folyamatban van, azonban döntő eredmény csak igen türelmes, cél- és tervszerű munkával, hosszabb idő alatt érhető el. Az alábbiakban helytörténeti kutatásunk főbb hiányosságait és a fejlődést gátló körülményeket szeretném röviden számbavenni és ennek kapcsán szólani arról, ami eddig történt a hibák kijavitása terén, szólani a jelenleg folyamatban levő megoldásokról és a megteendő intézkedésekről, amelyek helytörténetirásunk ügyét magasabb nivóra emelnék. Szempontjaimban elsősorban a levéltárhoz, a levéltárosi munkához és a levéltárostól várt tu4 dományos hozzájáruláshoz igazodom. Helytörténetirásunk fellendülését jelenleg az alábbi hiányosságok gátolják. 1. / Hiá nyzik a munka szervezettsége és tervszerűsége. A fórumok, melyeknek kezdeményezésére, anyagi áldozatával és kiadásában helytörténeti kutatások folynak és megjelennek, nem rendelkeznek semmiféle kutatási tervvel, hanem elsősorban éppen jelentkező akut szükségleteket elégitenek ki (pl. a történeti olvasókönyvek), vagy pedig "éppen rendelkezésre álló kutató" munkáját fogadják el és adják ki. %. / Sok esetben hiányos a kutatók módszerbeli felkészültsége. Különösen áll ez a vidéken készült munkákra. A keszthelyi vándorgyűlésen maguk a kutatók hangoztatták ezt és módszertani képzésük biztositását kérték. 3. /Bizonyos lazaságok mutatkoii®^ a helytörténeti kéziratok lektorálása területén és a lektorok kijelölésében. Megfelelő lektorálás nagyban tudná emelni az egyes munkák használhatóságát és ilyen utón elérhető volna, hogy hasznavehetetlen munkák ne jelenhessenek meg. 4. / Véleményünk szerint a helytörténeti kutatás legnagyobb hiányossága ma a dokumentáció és a dokumentációs anyag szegénysége, a forrás-