Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Komoróczy György: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban / 163–167. o.

- 165 téneti kutatásnak nemcsak központjaivá váltak, hanem egyúttal segitették a történeti kutatás szervező tevékenységét is anélkül természetesen, hogy ezzel az igénnyel felléphettek volna. Mint már emlités történt, most is csak azt hangsúlyozhatjuk, hogy a levéltárosok személye, a bennük élő agilitás szervező lendülete át tudta törni sok esetben az uralkodó osztály részéről jelentkező közöny falait, aminek következtében az alispánok vagy polgármesterek sokszor lokálpatriotizmusból, sokszor egyenesen hiúságból anyagilag támogatást nyújtottak egy-egy kiadvány számára. Voltak ezeken kivül országos összefogás révén megszületett nagytér jedelmü monográfiák, (szintén nem egy levéltáros munkatárssal) - közismertek a Borovszky, Ladányi-félék - amelyek azonban nem mindenkor töltötték be a tőlük várt feladatot. Mégis; megjelenésük hirdette azt a szándékot, hogy a helytörténet által megismertetett adatok révén országos feldolgozásoknak kell megszületniök, amelyek esetleg más kutatókat várnak. Lényegében tehát az állapitható meg, hogy a levéltárak szétszórtan és törvényhatóságok szerint más más munkamódszerekkel, de mégis igyekeztek valamilyen tudományos munkát végezni, csak intézményesen semmilyen eredményt nem tudtak elérni, egészen kivételes esetektől eltekintve. Ezért azonban nem a törekvést és szándékot kell hibáztatni, hanem a kizsákmányoló társadalom tudománypolitikájának egészét. Megváltozott a levéltárak helyzete a felszabadulás után

. Ismeretes, hogy a levéltári hálózat összefogó irányitását 1950 óta a LOK vette kezébe és ennek az összefogó irányitásnak lépésről lépésre olyan eredményei születtek meg a levéltári munka területén, melyekről azelőtt a törvényhatósági levéltárosok csak gondolkodni merészeltek. Ez a centralizáció magában hordozta annak a feltételét, hogy öss zefogóan lehessenkézben tartani a levéltárak helytörténeti kutatómunkáját is. De ezt a feltételt követelmény szerüen támogatta a tudomány területén végbement nagyfokú és minden irányú változás, amely a szervezettséget és a céltudatosságot állitotta előtérbe. A Magyar Szocialista Munkáspárt irányelveinek és a VIII. Kongreszszus határozatainak értelmezéséből az is következik, hogy a levéltáraknak a maguk területén el kell végezniök a tudományszervezésből rájuk eső feladatok megfelelő hányadát. Természetes, hogy az egyes levéltáraknak sem