Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Komoróczy György: A helytörténetírás szervezése a területi levéltárakban / 163–167. o.

- 164 kielégítésének. Soós Imre hivatkozott cikke kifejtette a levéltári területen eddig fennálló gyakorlatot s ezáltal felmentett attól bennünket, hogy ismételjük megállapításait. De hangsúlyoznunk kell határozottan azt, hogy a levéltári területen a kérdés megoldására szervezetten igen kevés történt s ez olyan problémákat vet föl, amelyeinek feltárása kötelessége minden alkotni vágyó történész-levéltárosnak. Abból kell kiindulnunk, hogy a felszabadulás előtt decentralizált törvényhatósági levéltárak a tudományos szervezőmunka térületén magukra voltak hagyatva. A levéltár önmagában véve annyit ért, amennyi tekintélyt a vezető egyénisége, rátermettsége, harcos s ág a-kivívott. A levéltárnak, mint intézménynek, a társadalmi szemlélet sikján nem volt meg a kivánt súlya, s ha valamit ki akart vivni, személyes küzdelmek és felvilágosítások után esetleg megnyerte a törvényhatóság vezető tisztségviselőit s azok adott esetben nem egyszer hozzásegítették a levéltárat alapos felkészültségű kiadványokhoz. Ilyen körülmények között gondoskodott Sopron, Debrecen, Szeged és más városok törvényhatósági bizottsága arról, hogy az akkori elveknek és tudományos igényeknek megfel elő kiadványok napvilágot lássanak. A városok mögött sorakoztak fel a megyék s ennek folytán jelentek meg olyan publikációk, melyek a helytörténeti kutatásnak ma is nélkülözhetetlen forrásai. Túlzás lenne annak állítása, hogy ezek a publikációk mindenben kielégítették az akkor fennálló legmagasabb tudományos követelményeket. De a velük szemben érvényesülő szkeptikus bírálat ne felejtkezzék el arról, hogy magának a Tudományos Akadémiának korabeli kiadványai közül is több ma már elfogadhatatlan nemcsak szemléletileg, hanem módszerét, anyagkezelését tekintve is. Anélkül, hogy egyenlőség jelet tennénk a törvényhatóságok által szervezett kiadványok tudományos értéke és a központi kiadványok értéke között, mégis le kell szögeznünk, hogy a helyi kezdeményezések sok esetben gazdag eredménnyel jártak s azt föltétlenül biztosították, hogy a mai történettudomány hasznosíthassa legfőképpen adatközlő, tényeket ismertető feldolgozásaikat. A felszabadulás előtt publikált helytörténeti kiadványok igen jelentős része levéltárosoktól szárjnazik. E publikációk révén a levéltárak a helytör-