Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.

- 129 gő pecsétjével, a pátens rányomott pecséttel, a zárt oklevél pedig (összehajtogatva) zárópecséttel van ellátva, A fassiók rendesen privilégiumok, ritkán pátensek: a relatiók azonban a zárt oklevél formáját öltik fel. Átiratok mind privilégium, mind pátens formájában készültek. Külső ismertetőjelek szempontjából a XIII. században a hiteleshelyi okleveleket hártyára irták, mely (gyakran szabálytalan) téglalap alakú volt. Az irás a királyi oklevelekét utánozta, s a hiteleshely tagjainak képzettsége szerint volt fejlettebb vagy nehézkesebb. A kurziva (dictamen-irás) ebben az időben még csak a relatiókban jelentkezett. Az oklevél megerősitésére szolgáló pecsét mindig egyoldalú volt, alakja mandorla, vagy kerek. A pecsétkép rendesen a káptalan vagy konvent védőszentjét, 111. annak jelvényét ábrázolta. Némelyik káptalan két pecsétet is használt: egyiket a privilégiumokra függesztették, másikat a peres eljárás során kiállitott, kisebb jelentőségű oklevelekre nyomták rá (

sigillum maius és sigillum minus vagy memóriáié)

. A XIV. századtól kezdve a hiteleshelyek a pergamen mellett gyakran használták már a papirt is, s okleveleiket kurzivával irták. A pecsét tekintetében nem történt változás. A XV. századtól kezdve a hiteleshely vezetője ( a lector-kanonok) vagy helyettese megjelölte a fogalmazványon azt a tényt, hogy az oklevelet kiadása előtt a hiteleshely előtt felolvasták (lecta), illetve felolvasták és a hibákat kijavitották (Lecta et correcta)

. A felolvasást csak az 1 723:XXXIX. te. tette kötelezővé, azóta az ellenőrzést végző lector kiirta a nevét is. A Mohács utáni időkben az oklevél megerősítésére a függőpecsétet és a rányomott pecsétet használták. A viaszra rendszerint kis papirfelzetet tettek, amikor a pecsétnyomót reányomták. Belső ismertetőjelek szempontjából különbséget kell tennünk fassio és relatio között. A fassióról szóló oklevelek a káptalan vagy konvent megjelölésével kezdődnek, a védőszent nevét is gyakran kitéve, a korai gyakorlatban szerepel a prépost (apát) neve is, később ££ elmarad. Az intitulatio után adresse következik, néha meg is előzi azt (

Omnibus Christi fidelibus

. . . ) A protocollumot sah&ftxs- zárja be. A narratio promulgatióval kezdődik, a contextus a bevallott jogcselekményhez mérten igen változatos, és corroboratio zárja be. A káptalani oklevelek a dátum per manus formulát is tartalmazzák, a keltezésben pedig (egyházi ünnepek szerint) gyakran felsorolják a káptalan tagjait is. A pátens és zárt formájú fassiók szerkezete sokkal egy-