Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.
szerübb. A relatiok protocolluma a királyhoz vagy i alamely nagybiróhoz intézett adresse, a hiteleshely neve és a szokott salutatio ( crationes in dominó), A narratio megismétli a mandátumot, vagy teljesen át isf irja, a dispositio pedig a hitelesh^yi eljárásról szóló jelentést tartalmazza. Az itt leirt formákat tartották meg a hiteleshelyek a. XVI. századig, legfeljebb merevebben ragaszkodtak hozzájuk, ami a formuláskönyvek használatának köszönhető. A török után a hiteleshelyek visszaállitásának során több elavult, középkori formát is felélesztették. Lényeges változás volt, hogy a XVII. de még inkább a XVIII. században az egyházi ünnep szerinti keltezés mellé kitették a hónapot és a napot is, és az oklevelek nyelve a hagyományos latin helyett egyre inkább magyarrá lett. Minthogy a Mohács utáni gyakorlatban a felek leginkább a maguk szövegezte iratot vitték el a hiteleshely elé, és foglaltatták oklevelébe, a contextus (szerződés, végrendelet stb. ) már hosszú ideje magyarnyelvű volt, amikor az 1836:111. te. megengedte, az,1840:VI. te. pedig el is rendelte a magyar nyelv használatát. A hiteleshelyek már működésük kezdetétől megőrizték az oklevelek másodpéldányát (a chirographum segitségével biztosítva az azonosságot), de egyszerűség végett hamarosan áttértek a registrum vezetésére. Már a XIII. században tudunk ilyenekről, a XIV, századból töredékek, a XV. -bői pedig már teljes registrumok maradtak fenn. A jászói konvent registruma (régebbi oklevelek másolataival együtt) 1473 óta, a kolozsmonostori konventé 1438 óta folyamatos, a szepesi káptalan sorozata 1510-el, a budaié 1511-el, a nyitraié 1520-al, a zalavári konventé 1527-tel kezdődik. A XVI. században már a protocollum nevet használták, de ez nem jelentett tartalmi változást. A protocollumok (néha csak utóbb egybekötött) vaskos kötetek, rendszerint az ABC betűivel megjelölve. Tartalmuk a hiteleshely kiadványai és a hozzá intézett oklevelek, de szerepelnek bennük a felek kérésére bemásolt oklevelek (pl. nemeslevelek) és a hiteleshely életének fontosabb eseményei is. Az okleveleket formulás részeikel együtt teljes szövegükben irták be, kivéve az ügyvédi meghatalmazásokat, mert ezek teljesen sablonosak. A XVI. századi hiteleshelyi gyakorlatban az okleveleket a protocollumban fogalmazták meg, néha (kivételesen) külön papirlapon, és innen másolták be a protocollumba a szöveget, vagy egyszerűen beragasztották. Egyes hiteleshelyek külön fogalmazványköteteket vezettek (minutae). A
