Levéltári Szemle, 14. (1964)
Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.
124 közjegyzők is tobzódtak a formulák gazdagságában, amelyeket a hazai gyakorlatban nem használhatta%(pl. ügyvéd-vallások, r enunciatio- záradékok stb. ) Diplomatikai szempontból a közjegyzői oklevél a szokásos invocatio verbális -szál kezdődik, ezt követi az év, indictio , hónap, nap, napszak és a pápa uralkodási éve. Megjelölik a cselekmény helyét, mégpedig a helyisé fgig menő pontossággal. A közjegyző és a tanuk jelenlétét kifejező formula után a szóbanforgó ügy aprólékos leirása következik, és a feleknek azzal a kivánságával zárul, hogy az ügy foglaltassék közokiratba. A szöveget a fenti idő- és helymeghatározásra utaló actum és a tanuk felsorolása zárja be. A szövegtől teljesen külön áll a közjegyzői záradék, melyet akkor is a tabellioir, ha az oklevél szövegét (ritkán) mással irattá. A záradék mellett található szépen kidolgozott rajzban a közjegyző kézjegye (signum). A fentitől némileg eltér az egyházi biró nevében kiadott közjegyzői oklevél, melyben a nótárius csak a végén szólal meg, s amelynek hitelességét az egyházi biró (rendszerint vikárius) pecsétje biztositja. A XV. században egy sajátos Q3Alevélfajta is kialakult, a közjegyzői záradékkal is megerősített, pecsétes hiteleshelyi oklevél. Ennek kiállításával azt érték el, hogy a benne tanusitott jogi tényt mind az egyházi, mind a világi fórumon teljes hitelességgel bizonyíthatták. A török hódoltság a középkori közjegyzőség életének is véget vetett. A XVI. század derekától kezdve már nem találunk magyar közjegyzői okleveleket, s a török kiűzése után a hiteles helyeket, nem a közjegyzőséget állitják vissza. A polgári állam közjegyzői intézménye egészen más módon jött létre. Az 1803-i francia közjegyzői törvény hatására a Németbirodalom és Itália egyes tartományaiban sorra meghonosodott az intézmény uj formája. Ilyen irányú fejlemény volt a rendi Magyarországon az 1840. évi országgyűlés, mely a közhitelességet az összes szabad kir. városok tanácsának kiadványaira kiterjesztette, az uj váltótörvényszékkel kapcsolatban pedig megteremtette a váltójegyzők intézményét. Az 1848/49-i forradalom leverése után az osztrák önkényuralom előbb átmeneti intézkedésekkel kísérletezett, majd az 1858. február 7-i nyiltparanccsal kierjesztette az osztrák közjegyzőséget Magyarországra és kapcsolt részeire is. A "császári királyi közjegyzők" pecsétjükön a gyűlölt kétfejű sast alkalmazták.
