Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.

lasz, német, vagy cseh közjegyzők, a század végén már állandó alkalmazásban is. így a győri káptalannak 1350-ben tett nyilatkozata, hogy Magyarországon a tabellicnatus nem ismeretes, kétségtelenül túlzott. A század másodikfelében már bővebben találunk adatokat magyar származású közjegyzőkről, a XV. században pedig nagy számban működnek az egyházi bíróságokon. A magyar közjegyzők kiképzésére és szervezetére nézve kevés adaunk van. Az a hagyományos nézet, hogy az 1350 körül keletkezett magyar formuláskönyv (az un. Ars Notaria) közjegyzők tankönyvéül szolgált volna az 1367-ben alapított pécsi egyetemen, teljesen alaptalan, } *,en egyetlen közjegyzői oklevél sincs benne. Közjegyzőink külföldön szerezhették meg képesítésüket: a XIV., századbantuinyomórészt Olaszországban, a század utolsó tizedeitől kezdve mindinkább Krakkóban, Prágában, Bécsben is Valamennyien klerikusok voltak, legalább a kisebb rendek viselői hovatartozásukat okleveleikben mindig feltüntették (

clericuc X. Ha-c;,^q ). Ezért - akárcsak Németországban - nálunk sem alakultak ki közjegyzői kollégiumok,felügyeletüket a megyéspüspökök láthatták el Az imbreviaturák vezetésének nincs nyoma, sőt egyes levéltárakban fennmaradt fogalmazványok arra mutatnak, hogy külön lapokon készítették el a konceptust. A közjegyzők működése az egyházi bíráskodás körébe tartozó ügyekre korlátozódott, a világi jog területéről a korábban kifejlődött hiteles helyek szorították ki őket. Az egyetlen törvény, mely róluk rendelkezik, az 1405 (ápr. 15-i) III. te. is tilalmat foglal magában:"Decrevimus insuper, quod nullus publicus nótárius in causis, que inter duos laicos vertuntur, sive coram iudice ecclesiastico, sive seculari procurare audeat vei ullatenus advocare, . , Ez arra. mutat, hogy mint ügyvédek kezdtek a világi bíróságokon is fellépni. Az egyházi bíróságokon ezután is gyakran voltak ők jegyzők és ügyvédek. E bíróságokon történt perbehivást, tanuk megidézését, tanúvallomásokat, ügyvédi meghatalmazást, tiltakozást, per megszüntetését, kiközösítést, fellebDezést, az egész tárgyalás menetét leiró Ítéletet, a bíróság ellen tett kifogást, egyezséget, amellett az ilyen bíróságok hatáskörébe tartozó sze rződést, végrendeletet és jogi tények tanúsítását gyakran állították ki közjegyzőink. Mindamellett az egyházi bíróságok elfogadták a világi hatóságok és a hiteles helyek okleveleit is. Közjegyzői okiratra akkor volt csak feltétlenül szükség, ha a per a római Rotához került, ilyenkor a magyarországi pápai vagy császári