Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.

- 122 gotített a város pecsétje alatt, A XV. század elejéről való Qfner Stadtrecht 201. cikke kimondja, hogy az adásvétel és elzálogositás csak akkor érvényes, ha városi oklevélbe foglalják, hasonlóan rendelkezett 1451-ben Pozsony tanácsa, s általános elvként mondta ki a Hármaskönyv III. 14. cikke. A városi gyakorlat fejlettségére vall a Budai Jogkönyv 52. cikkében és más adatokban is emiitett regisztrálás. A városi oklevél kiállitásán kivül szokásos volt (legalább is a XIV. század második felétől kezdve) a jogügyleteknek a városi könyvbe (

liber civitatis, Stadtbuch) való bevezetése is. Az Ítéleteket, adólajstromokat, bevallásokat, végrendeleteket stb. eleinte vegyesen vezették be a városi könyvekben Selmecbányán 1364, Besztercebányán 1386, Sopronban 1390, Eperjesen 1424 óta. Később a birósági és magánügyleti tárgyakat külön könyvekbe vezették. A török pusztitás és területi változások következtében középkori eredetű könyveket ma csak a soproni állami levéltár őrizí Gerichtsbuch 1427-1531. , Ge denkbuch 1492-1543. , Grundbuch 14801553. , Priesterbuch 1493-1580. A török kiűzése utáni ilyen kötetek már 2 számos városnál, ill. mai állami területi levéltárban megvannak. 3„ A közjegyzőség

. A közjegyzőség intézménye nem az itáliai városokból, hanem a pápai legátusok utján terjedt el Magyarországon. A legkorábbi példa (Mór comes itéletlevele 1182-ből) a dalmáciai gyakorlat körébe esik, de ez hazánkban hatástalan maradt. Még 1279-ben is azt jelentették Fülöp fermói püspök, pápai legátusnak Szlavóniából, hogy " in partibus istis usus tabellionum non est", és ez érvényes volt egész Magyarországra is. A legátus a magával hozott olasz közjegyzőkkel irattá meg a maga okleveleit, s ugyanigy jártak el a XIV. század elején itt járt legátusok is (Boccasini Miklós, Gentilis bíborosok). Az a tény, hogy Anjou Károlynak az ország előkelői és nemesei által történt elismerését, majd megkoronázását egy-egy pápai közjegyző foglalta irásba (1308/, mégsem maradt hatástalan. Ismerték nálunk a közjegyzőség irányadó tankönyvét is, Rolandinus Passagerii Sumáját (1260-ban írott példánya megvolt a pozsonyi káptalan könyvtárában). Lengyelorszaá^ás , hasonlóan nálunk is segíthette az intézmény elterjedését a század első felében működő pápai adószedők itt tartózkodása, ebben az időben már magyar egyháziak is kaptak engedélyt arra, hogy mérsékelt számban pápai közjegyzőket nevezzenek ki. Az esztergomi érsek udvarában újra meg újra feltűnnek az o-