Levéltári Szemle, 14. (1964)

Levéltári Szemle, 14. (1964) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Bónis György: A közhitelesség szervei Magyarországon és a magyar hiteleshelyi levéltárak / 118–142. o.

- 121 2. A vármegyék, kiváltságos kerületek és városok. Az államalapításkor a királyi hatalom a törzsi-nemzetségi szervezet helyére a maga területi szerveiként állitotta a vármegyéket (

comitatus)

; ezek a XIII. században megindult fejlődés eredményeként a feudális világú uralkodóosztály hatalmi szerveivé és területi egységeivé, un. nemesi vármegyékké lettek. A megye hatósága (főispán ill. alispán és a szolgabirák) közgyűlések és megyei Ítélőszékek alkalmából okleveleket állitott ki. A megyei gyakorlatban is szokásos volt magánosok jogügyleteinek Írásba foglalása és tanusitása, tehát a megyék némileg a hiteles helyek versenytársaiként léptek fel. Okleveleik azonban sohasem érték el a hiteles helyi oklevelek tekintélyét. A vármegyei pecsét is csak a XVI. században alakult ki, addig az alispán és a szolgabirák a maguk pecsétjét nyomták rá az oklevelekre. A vármegyei jegyzőkönyvek vezetése az igazságszolgáltatással függ össze. Azokból a lajstromokból alakultak ki, amelyeket a megyébe kiszálló nádor vagy királyi megbizott számára a megye hatósága és 12 esküdt a közismert gyilkosokról, rabiokról, tolvajokról, paráznákról stb. készitett. A legrégebbi vármegyei jegyzőkönyv a töröktől aránylag megkimélt Zólyom vármegye levéltárában (ma Besztercebányán) maradt fenn, és 1500-al kezdődik. Hazánk mai területén az állami levéltárak őrzik a megyei jegyzőkönyveket, a legkorábbiak Zala megyéé (1555-től), Borsod megyéé (1577-től), Győr megyéé (1580-tól) stb. Ezek a registrumok csak azokat a magánjogi ügyleteket foglalják magukban, amelyek nem a hiteles helyek, hanem a megyei hatóság előtt jöttek létre. A megyei gyakorlathoz hasonló szerepet vittek a közhitelű feljegyzés területén az egykori kiváltságos kerületek: a szepesi lándzsásszék, a szepesi és erdélyi szász kerületek és "vidékek", a jászok, kunok és hajdúk kerületei. Jegyzőkönyveik, amennyiben fennmar adtak, az 1876-i területrendezés folytán a vármegyei levéltárakba kerültek, és ma az illető állami levéltárak anyagában vannak. A városok gyakorlata a vármegyéknél sokkal gazdagabb ezen a téren. A biróból és esküdt polgárokból álló tanács a közigazgatási és birói funkciók ellátásán kivül a város lakosainak jogügyleteiről is hiteles, tónusa-