Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.

Komjáthy Miklós: NÉHÁNY SZÓ IRATTANT FELADATAINKRÓL Kissé vulgárisnak tűnő egybevetéssel szeretném kezdeni szaktudomá­nyunk egészen szűk területére vonatkozó fejtegetéseimet. Thukydidesnek és Taci­tusnak, gondolom, könnyebb volt a dolga, mint napjaink historikusainak. Alig hiszem, hogy a kérdésre: lesz-e évezredes érvénye a ma élő történészek mondani­valóinak, mint volt a nagy görögének és a nagy rómaiénak, bárki is határozott igennel merne válaszolni. Egybevetésemmel azonban nem ide akartam konkludálni. Valamiképpen azt szeretném érzékeltetni, hogy tudományunk a társadalom szemében egyre inkább eljelentéktelenedik. Hadd fűzzem mindjárt hozzá e túlságosan álta­lánositó megállapításhoz, hogy mi sem áll tőlem távolabb, mint az, hogy akár a társadalomtudományok, vagy akár a történettudomány egésze nevében merjek efféle megfogalmazáshoz folyamodni. A történettudománynak csupán a mi szorosabb munka­területünkkel érintkező szektorára gondoltam és mondanivalómat e területre szűkítve kivánom papirra vetni. Vulgarizáló hasonlatommal csak a lényegre sze­retném irányitani a figyelmet. Arra, hogy a történetirás klasszikusai szavának nagyobb volt a súlya mint a miénknek, többen figyeltek rájuk, mint ránk. Mé­lyebben fekvő, társadalomtörténeti i/ bkokon tul talán azért is, mert nem kellett megküzdeniök a rádió, a TV feltalálóinak, vagy éppen az űrhajósoknak népszerű­ségével. Igen, a technika népszerűségére, széditő iramú fejlődésére gondolok. Végzetes tévedés lenne azonban ennek az egybevetésnek ránk nézve hátrányos vol­tából a technikai civilizációt elmarasztaló, azt lekicsinylő, vagy éppen elité­lő következtetésre jutnunk. Éppen forditva! Azon kellene gondolkoznunk: mikép­pen szegődhetnénk nyomába a fejlődésben messze elénk ugrott technikai civilizá­ciónak? Talán nem önáltatás, ha azt hisszük, hogy efféle célok magunk elé tűzé­se nemcsak nekünk és szaktudományunknak, hanem, ha e célokat elérjük, a társa­dalomnak is hasznára válnék. Az ut, többek között, munkánk eredményesebbé, a társadalom igényeivel inkább számolóvá tételén át vezet. Jobb eredményekhez jobb módszerekkel, gondosabb előkészítő munkával s a társadalom által közvetlenebbül értékesithető feldolgozásokkal juthatunk. Számtalan jele van annak /egy-egy levéltári kiállitás közönségsikere a bizony­sága/, hogy még a mi szűkebb szakterületünk munkáját is igényli a társadalom. Az anyag, amelynek őrzését ránk bizták, amelyet gondozunk s amelynek feldolgo­zását előkészitjük s amelyet magunk is feldolgozunk, önmagában is vonzza az em­bereket. Sőt, valljuk be, önmagában, eredeti nyerseségében szinte inkább, mint megmunkált formájában. Valahol a megmunkálásban is hiba lehet. ' A történeti 1/ Komoly társadalomtörténelmi elemzést érdemelne a kérdés: mi volt a funkció­ja a különböző társadalmakban a történetirásnak. Arra legalábbis sort kelle­ne kerítenünk, belátható időn belül, hogy a magunk helyzetet, súlyát, funk­cióját próbáljuk meghatározni a mai társadalomban. 2/ Persze, a "tálalásban" is. A történettudomány népszerűsítésének kérdéseiről azonban nem ezeken a hasábokon kell szólni. Annak ellenére, hogy a népsze­rűsítésnek vannak olyan vonatkozásai is. amelyek közelebbről erintik a le­véltárakat. E vonatkozások azonban nem tartoznak bele a most vizsgáit Kér­déskomplexusba.

Next

/
Thumbnails
Contents