Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Káposztás István: Dokumentumjellegű film-, foto- és hangfelvételek őrzése a szovjet levéltárakban / 261–268. o.

A film-, foto- és hangfelvétel sajátossága az, hogy ezeket nem csoportositják e's nem tartják nyilván levéltári fondók szerint, mivel tartalmuk szerint nem tükrözik azoknak a hivataloknak és szervezeteknek a tevékenységét, amelyek ezeket a dokumentumokat előállítják. Ezen dokumentumok sajátos őrzési módja nem teszi lehetővé, hogy a film-, foto- és hangfelvételeket ugy rendszerezzük, mint az irott szöveges iratokat. Ezért az ilyen dokumentumokat a Szovjetunió levéltáraiban beérkezési sorrendben őrzik és tartják nyilván.

1 A szovjet levéltárosok minden egyes dokumentumról tematikai kartotékot készítenek, amely feltárja a dokumentum tartalmát. Meg kell jegyezni, hogy a film-, foto- és hangfelvétel dokumentumok tudományos-techaikai feldolgozásának alapelvei minden specifikus sajátosság mellett is, megfelelnek azoknak az általános levéltári alapelveknek és metodikai eljárásoknak, amelyek jelenleg a szovjet levéltártanban érvényesek. Az alábbiakban az egyes dokumentumfajtákkal kapcsolatos feldolgozási és nyilvántartási munkálatokat ismertetem. Filmdokumentum,, Az srehivumtm kertit filmdokumentumokat először előkészítik a nyilvántartáshoz és leiráshoz. Ba különböző műfajú filmdokumentumokat gyűjtöttek össze, akkor azokat afífaj szerint /történeti dokumentumfilmek* művészi filmek, népszerű, tttdosftóyoz filmek/ rendezik. Az egyes műfajokon belül is lehet további csoportositást végesaiifilmek, híradók, filmévfcrónikák stb. Sőt a filmek előállítási technikájuk szerint *a csoportooithatók: néma, hangos, fekete-fehér, színes, normál, keskeny, szélesvásznú filcek. A rendszerezés során minden filmet nyilvántartókönyvbe vezetnek, amiben minden egyes filmalkotás a levéltárba érkezés sorrendjében sorszámot kap. A nyilvántartóíCÖnyvbeii - ez a legfontosabb segédlet » feljegyzik a filmdokumentumok teljes és pontos megnevezését, a stúdió gyártási számát, azt, hogy kitől és mik©-** érkezett a levéltárba, a gyártási évet, a dokumentum gyártástechnikai fajtáját, mennyiségét stb. Aztán elvégzik a filmdokumentum tartalmának a leírását, amely történhet összeállítási lapokon,3 a filmfelvételek leltáraiban és annotáció formájában.

4 A leirás bármely fajtája három alapelemből állt címfeliratból, leiró tételekből és összegező bejegyzésekből. A filmdokumentumok nyilvántartásával kapcsolatos munkához tartozik még a tematikai kartotékok elkészítése i~. Széket az összeállítási lapok, a filmfelvételek leltárai és az annotációk alapján készítik azzal a céllal> hogy a filmeken ábrázolt eseményt, vagy személyt gyorsra elő lehessen keresni. 1. A dokumentumok a levéltárban leltári számot kapnak. 2. Az adott filmalkotás sorszámát minden hozzátartozó őrzési egység megkapja* 3. Az ösazeéliitási lap a kinodokumentum egyes, a cselekvés különálló mozzanatát ábrázoló kinofelvételek összeállítási sorrendjének rögzítése* 4. Az összeállítási lapokat általában befejezett filmalkotásokhoz /mozifilmek, híradók/, leltárakat pedig az egyes filmfelvételekről készítenek. Annotációt állítanak össze az olyan filmdokumentumokból, melyek tartalmát, mivel stúdiói és operatort V aasállltáei lapjaik, vagy felirataik nincsenek, nem lehet részletesen kimutatni.