Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Káposztás István: Dokumentumjellegű film-, foto- és hangfelvételek őrzése a szovjet levéltárakban / 261–268. o.

- 266 Fotodokumantum A fotodokumentumok tudományos-technikai feldolgozásához és nyilvántartásához az állami levéltárakba kerülő fotonegativok mindegyikéhez mellékelt un. ellenőrző pozitiv kép, valamint a felvétel tartalmát, szerzőjét, helyét, Időpontját ismertető magyarázó szöveg szolgál alapul, A levéltárosok ellenőrzik, hogy a fotodokumentum tartalma, amely megadja a felvételen ábrázolt személy nevét, beosztását és rangját, az esemény helyét, időpontját, a felvételt készítő személy nevét, megfelelő teljességgel van-e kifejtve. A szövegezés pontosabbá tétele é* átszerkesztése igen nehéz feladat, ehhez felhasználják a tudományos-tájéko-.tató irodalmat, újságokat, folyóiratokat, a kiadott fotoalbumokrt és egyéb hiteles forrásokat. A fotodokumentumok nyilvántartási könyvbe és leltárba vétale, valamint tartalmi leírása őrzési egységenként történik.

1 Egy Ilyen nyilvántartási könyv a következőket tartalmazza: az őrjési egység sorszámát, a dokumentum tartalmát, az esemény dátumát, az esemény helyit, a negatívok számát, arra vonaikozó adatokat, hogy honnan, mikor került a lovéltárba a dokumentum, és megjegyzéseket. Mivel a fotodokumentumok a uyixvántar-f ási és leirókönyvbe beérkezési sorrendben kerülnek, igy ezekben a könyvekben az eg;-egy témára vonatkozó felvételek megkeresése igen körülményes, ezért a szovjet levéltárosok a levéltárba kerülő fotodokumentuiuokről, azok nyilvántartásának és leírásának elvégzésével egyldőben tematikai kartonokat készítenek. Hangfelvételdokumentum A hangfelvételdokumentumok tudományos-technikai feldolgozása a levéltárban, szétválogatással kezdődik. Ez azt jelenti, hogy azokat felvételfajták /gramofon, magnetofon, optikai sorinofor és fonográf felvétel/ szorint rendelik, egybevstik a meglévő iratokkal, /jegyzékekkel, címfeliratokkal stb./ A hangfelvételdokumentumok tudományos-technikai feldolgonásának második, legfontosabb bázisa, azok lehallgatása. Ezt azért kell elvégezni, hogy meg tudják állapitani a hangfelvétel tartalmát, minőségét és lejátszási időtartamát. A hangfelvételek legfontosabb nyilvántartási és tájékoztató dokumentrma a nyilvántartási és leirókönyv. Ide vezetik be a következő adatokati hangfelvétel sorszámát, az őrzési egység sorszámát, azt, hopj honnan és mikor kerül* a hangfelvétel a levéltárba, mennyiségét, a hangfelvétel fajtáját, a történelmi dokumentum-hangfelvételeknél a szónok nevét stb. A hangfelvételdokumentumok nyilvántartó-leirókönyvének adatai alapján a szovjet levéltárosok egyrészt műfaji-tematikai, másrészt előadó* ABC-s tematikai kartotékokat készítenek, amelyeket azután műfajok és témák szerint csoportosítanak. 1. A fotodokumentum őrzési egységének egy fényképfelvétel negativját, illetve egy panoráma-felvétel összes negativját, vagy egy szül- témához tartozó pozitiv albumának egy kötetét értjük.