Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.
- 252 A papir persze sokkal mulandóbb anyag, mint a pergamen, különösen a modern papir erőaen savtartalmu. így igen hamar sárgul és törékennyé válik. Vannak eljárások, melyekkel a papírt savtalanltani lehet. Amennyiben a papir enyvtartalmát veszíti el, azt is lehet pótolni. Szakadt, rongyos, lyukas papirt ujabban két fólia közé ragasztunk. A fólia anyaga kezdetben japán selyempapir volt. Később Németországi m divatba jött a pergamenp&pir /mely finomra őrölt cellulózéból készül/. Ujabban meleg eljárással /laminátor/ műanyag fóliák közé sütik be a károsodott iratot, A leggyakrabban alkalmazott műanyag az acetátcellulóze. /A kézzel való, ragasztószerrel véghezvitt, "sandwlch" készítés idejétmulta,/ A németek használnak kasírozó gépeket is. Ezek is meleg nyomóhengerek között sütik össze a műanyag fóliák közé ágazott sérült iratot a fóliákkal, de a fóliák egyik oldala ragasztószerrel van bekenve. Ezekkel a kasírozó gépekkel naponta 3ooo iratot ""ehet restaurálni, Sokrsor régi iratoknál a tinta kirágja a papirt, vagy elhalványul. Ezekben az esetekben igen komplikált módon lehet csak segíteni. Az eddigi eljárások sokszor többet ártottak, mint segítettek. Mindenesetre helyesebb az elhalványult Írást nem kezelni vegyszerekkel, hanem quarzlámpával elolvasni vagy lefényképezni. Fémpecséték tartósak. A viaszpecséteket azonban sok veszély fenyegeti. Szétporlás, gombás bántalmak. Ezeket a meghibásodott pecséteket megfelelő eljárással restaurálni lehet. Régebbi időben a német levéltáradban az aktákat egymásra hjlyezték és összekötözték /lose Aktén/. A 17. és 18. században összefűzték az egymáshoz tartozó és végleges rendben elhelyezett iratokat. Ez a levéltárak szempontjából a lehető legjobb megoldás volt. Később azonban, a 2ó. században, az irodai reform bevezette az iratrendezőket az iratok lyukasztásával. Ez a levéltárak szempontjából jóval hátrányosabb megoldás volt, mint az iratok fűzése• Nagyon sokszor - az iratrendező doboz drága lévén - a levéltárba kerülés előtt az iratokat kiveszik a rendezőből és laza állapotban, sokszor máris összekeveredve adják át. De ha a rendezővel együtt adják "t az iratokat, akkor sem lehet a rendezőben hagyni az iratokat, mert annak fémalkatrészei megrozsdásodnak és a rozsda kikezdi a papirost. Ha az iratokat a rendezőből kivesszük, legegyszerűbb eljárás a lyukakon keresztül zsineget húzni, a zsineget ugy megkötni, hogy az iratok forgathatók, lapozhatok legyene! . Ezt azonban csak olyan iratoknál alkalmazhatjuk, melyek idővel selejtbe kerülnek, mert fenrill a veszély, hogy a lyukaknál az iratok kiszakadnak* Valamivel többet nyújt az az eljárás, ha az iratokat a rendezőből kivéve két fedőlemez közé szorítjuk, átkötve a fedőlemezek között lévő iratokat. De ez is csak átmeneti levéltárakban felel meg az iratok elhelyezésére. Végleges megoldás a levéltárakban ceak az iratok Összefüzése lehet /fonal segítségével/. Ezt ma már gép segítségével elég gyorsan lehet csinálni. Azonban igy is csak az értékesebb anyagnál lehet erre gondolni. Ma már rendelkezésre áll a ragasztó-gyorsfűző eljárás is, ami mellett ráadásul a lapokat még jobban szét lehet nyitni, mint a fonallal való fűzésnél. Ennél az el-járásnál Is az a baj, hogy nem áll még elég idő rendelkezésre ahhoz, hogy megállapítsuk tartósságát. Amennyiben a ragasztószerül használt műgyanta idővel