Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- 252 ­A papir persze sokkal mulandóbb anyag, mint a pergamen, különö­sen a modern papir erőaen savtartalmu. így igen hamar sárgul és törékennyé vá­lik. Vannak eljárások, melyekkel a papírt savtalanltani lehet. Amennyiben a papir enyvtartalmát veszíti el, azt is lehet pótolni. Szakadt, rongyos, lyukas papirt ujabban két fólia közé ragasztunk. A fólia anyaga kezdetben japán se­lyempapir volt. Később Németországi m divatba jött a pergamenp&pir /mely finom­ra őrölt cellulózéból készül/. Ujabban meleg eljárással /laminátor/ műanyag fóliák közé sütik be a károsodott iratot, A leggyakrabban alkalmazott műanyag az acetátcellulóze. /A kézzel való, ragasztószerrel véghezvitt, "sandwlch" készítés idejétmulta,/ A németek használnak kasírozó gépeket is. Ezek is me­leg nyomóhengerek között sütik össze a műanyag fóliák közé ágazott sérült ira­tot a fóliákkal, de a fóliák egyik oldala ragasztószerrel van bekenve. Ezek­kel a kasírozó gépekkel naponta 3ooo iratot ""ehet restaurálni, Sokrsor régi iratoknál a tinta kirágja a papirt, vagy elhalvá­nyul. Ezekben az esetekben igen komplikált módon lehet csak segíteni. Az eddi­gi eljárások sokszor többet ártottak, mint segítettek. Mindenesetre helyesebb az elhalványult Írást nem kezelni vegyszerekkel, hanem quarzlámpával elolvas­ni vagy lefényképezni. Fémpecséték tartósak. A viaszpecséteket azonban sok veszély fe­nyegeti. Szétporlás, gombás bántalmak. Ezeket a meghibásodott pecséteket meg­felelő eljárással restaurálni lehet. Régebbi időben a német levéltáradban az aktákat egymásra hjlyez­ték és összekötözték /lose Aktén/. A 17. és 18. században összefűzték az egy­máshoz tartozó és végleges rendben elhelyezett iratokat. Ez a levéltárak szem­pontjából a lehető legjobb megoldás volt. Később azonban, a 2ó. században, az irodai reform bevezette az iratrendezőket az iratok lyukasztásával. Ez a le­véltárak szempontjából jóval hátrányosabb megoldás volt, mint az iratok fűzése• Nagyon sokszor - az iratrendező doboz drága lévén - a levéltárba kerülés előtt az iratokat kiveszik a rendezőből és laza állapotban, sokszor máris összekeve­redve adják át. De ha a rendezővel együtt adják "t az iratokat, akkor sem le­het a rendezőben hagyni az iratokat, mert annak fémalkatrészei megrozsdásod­nak és a rozsda kikezdi a papirost. Ha az iratokat a rendezőből kivesszük, legegyszerűbb eljárás a lyukakon keresztül zsineget húzni, a zsineget ugy megkötni, hogy az iratok for­gathatók, lapozhatok legyene! . Ezt azonban csak olyan iratoknál alkalmazhat­juk, melyek idővel selejtbe kerülnek, mert fenrill a veszély, hogy a lyukaknál az iratok kiszakadnak* Valamivel többet nyújt az az eljárás, ha az iratokat a rendező­ből kivéve két fedőlemez közé szorítjuk, átkötve a fedőlemezek között lévő i­ratokat. De ez is csak átmeneti levéltárakban felel meg az iratok elhelyezésé­re. Végleges megoldás a levéltárakban ceak az iratok Összefüzése le­het /fonal segítségével/. Ezt ma már gép segítségével elég gyorsan lehet csi­nálni. Azonban igy is csak az értékesebb anyagnál lehet erre gondolni. Ma már rendelkezésre áll a ragasztó-gyorsfűző eljárás is, ami mellett ráadásul a la­pokat még jobban szét lehet nyitni, mint a fonallal való fűzésnél. Ennél az el-­járásnál Is az a baj, hogy nem áll még elég idő rendelkezésre ahhoz, hogy meg­állapítsuk tartósságát. Amennyiben a ragasztószerül használt műgyanta idővel

Next

/
Thumbnails
Contents