Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- 253 elporlik, a kötés munkája kárbavész. Marad még elhelyezési megoldásul a mappa, melybe az iratokat belehelyezve átfűzzük a mappát zsineggel és a zsineg végét lepecsételjük, vagy a kartondoboz. /Ez - bár a szerző idegenkedik tőle - az utóbbi időben nagy mértékben használatos, mint a legegyszerűbb, aránylag olcsó, pormentes módja az irattárolásnak. Persze a dobozban az iratok lazán, nem ÖBZszefüzve vannak tárolva./ Levéltá

ri fototechnika. /Ennek a résznek is a szerzője Gerhard Schmidt/. A múlt század vége óta egyre gyakrabban filmeznek iratokat. A jelen század húszas éveiben terjedt el a mikrofilm, vagyis az egész kis alakú film, mely az eredeti irat nagyságának csupán 1 százalékát teszi ki. A mikrofilmezésnek elsősorban az a célja, hogy a film segítségével a levéltári anyagban a levéltártól távol is lehessen kutatni. Ma már a külföldi levéltárban nem igen kutatunk, csak kijelöljük filmezésre az általunk érdekesnek talált iratokat /pl. mi a magyar vonatkozásuakat Moszkvában, Pozsonyban, Bécsben, Olaszországban stb./. Másik fontos célja a mikrofilmezésnek a biztonság; a lefilmezett 1rat két példányban van meg, a film veszély esetén könnyen elszállítható bárhová. Egyes értékes anyagnak csak a fotókópiáját adjuk a kutató kezébe, vagy állítjuk ki kiállításon. Ha egy fond több levéltárban van, akkor a töredék részt mindenkor kiegészíthetjük a másik levéltárban lévő kiegészítő rész mikrofilmjeivel. Egyes hivatalokban, vállalatoknál már ma is az irattári anyagot mikrofilmre veszik és az eredeti iratokat megsemmisítik. Azonban arra, hogy a levéltári anyagot mikrofilmre vegyük és az eredeti iratokat megsemmisítsük, sohasem szabad gondolnunk, hiszen az eredeti iratot sohasem pótolja teljesen a mikrofilm és a mikrofilmezés költségei sem kisebbek, mint az irattárolás raktárépítési költségei. Mindezek érthetővé teszik, hogy már a világ valamennyi nagyobb levéltárában mikrofilmező részleg van. Ma általában egész állagokat, sorozatokat filmezünk legszívesebben', hogy az egyes Iratot ne vegyük ki összefüggéséből. Ezt megengedi a film kicsisége /24x35 mm/. Németországban általában perforált filmet használunk, Bok államban azonban perforálatlan filmet, mivel ez esetben a képfelület nagyobb lesz. De lehetővé teszi a fél- vagy egész automata felvevő gépek nagy választéka is, mivel ezek őránklnt 25o-35o filmfelvételt tesznek lehetővé. Akármennyire is megolcsóbbitja az eljárást, tul kicsi képet nem szabad csinálni. Ezért nem lehet pl. 16 mm-es filmet a 35 mm-es helyet használni, vagy a 35 mm-es filmre két Iratlapnál többet felvenni. Ez utóbbi esetben a kicsinyítés aránya perforált filmnél 1:17-hez, perforálatlan filmnél 1:13. A filmezésre elő kell készíteni az anyagot és paginálnl kell. Csak rendezett, selejtezett, segédletekkel ellátott anyagot filmezzünk. A filmezendő anyagot jól át kell nézni, egyes sajátságokra utaló cédulákkal fel kell hivni a felvételező figyelmét.Mint mindenütt,a Német Demokratikus Köztársaságban is, a filmezés előtt egy-két filmkockára felveszik a cimet. A clm a következő adatokat tartalmazza: a levéltár neve, a filmezés célja, dátuma, a fond neve, a levéltári és filmjelzet és végül az a szó, hogy "kezdődik". Minden egyes tárgyi egység elé is kell cimet filmezni. Itt a cim a fond nevét éa a tárgyi egység filmjelzetét tartalmazza. A filmeorozat végére ismét ajánlatos ugyanazokat az adatokat fényképezni, mint a filmek elejére és az utolsó filmkockán jelezni, hogy "végződik". Sokszor a filmkockákat sorozatosan leszámozzák. Sokat használt filmeket 3o méteres tekercsekre, keveset használt filmeket /