Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - FIGYELŐ - Szedő Antal: Gerhart Enders: Archivverwaltungslehre / 241–255. o.

- ?43 ­részére/, tartományi állami levéltárak, járási levéltárak, városi levéltárak, üzemi levéltárak, szaklevéltárak, átmeneti levéltárak /ahol a selejtezést meg­ejtik/, irodalmi levéltárak. Ira ttárak Az irattárak /regisztraturák/ Európában kb. 3oo évvel ezelőtt szerveződtek, keletkeztek. A szervezettség 3oo év előtti formái kb. a 2o. szá­zad közepéig fennálltak, de klasszikus virágzásukat a 19. század első felében élték meg. Ha Magyarországon nem is tette meg mindazt a lépést az irat hivata­li életében, mint Németországban, lényegében Németországban is iktatás, elő­adóhoz kerülés, elintézés /az előadó elintézi, főnöke kiadmányozza, vagyis jó­váhagyja az elintézést/, leirás, postázás, irattározás /a txsztázatot a főnök aláírja, igy kerül a címzetthez, a fogalmazvány az irattárba kerül/ az irat útja. Eleinte az iktatás és leirás, postázás központilag történt, később osz­tályokon. Először még az iratkezelésben az előadó is részt vett, később az i­rat kezelése és az elintézés egészen különvált. Igen fontos kérdés az irattári segédletek kérdése. Itt csak a legfontosabbakat tárgyaljuk. Ilyen az iktatókönyv, az Iktatókönyvben minden beiktatott iratnak iktatószáma volt, bevezették az érkezés dátumát, az irat küldőjének nevét, az irat tárgyát, az előadó nevét, az elintézés módját és i­dejét. Sok országban /igy Németországban is/ külön iktatókönyve volt a beérke­ző iratoknak és külön iktatókönyve volt a kimenő iratoknak. A másik fontos se­gédlet a mutató. Ezt rendszerint külön vezették a helynevekre, a személynevek­re és a tárgyakra. Közepes vagy kisebb segédhivatalban generális indexet ve­zettek, tárgyakra és nevekre. Ezen a két alapvető irattári segédleten kívül volt még kezelőkönyv, mely az előadókhoz kiadott régebbi, egyszer nrár elinté­zett aktákat jegyezte fel, határidőnapló /mely azoknak az iratoknak jegyzéke, melyekkel kapcsolatben bizonyos dátum esedékessé válásakor intézkedni kel­lett/, letétnapló /az iratoktól leadott értéktárgyak jegyzéke/, előadói ügy­körbeosztás /hogy az iktató tudja, kire kell az aktét elintézés végett kiosz­tani/. Tárgyilag tagolt irattárak esetén volt egy Registraturplan is /terve­zet az iratok tagolására./ Igen érdekesek Endérs fejtegetései az irattári rendezésről, he­lyesebben az iratok csoportosításáról. Mivel Európában az irattárak fejlődésé­ben ez egy döntő tény, kj.ssé részletesebben kell nekünk Is a kérdéssel foglal­kozni. A regisztratura legősibb alakja a könyvregisztratura, az irattárak kü­lönböző könyvekből állanak: pl. a városok esetében a legfontosabb könyv a vá­roskönyv, melybe minden fontosabb, várost érintő, vagy a városnak jogokat adó iratot bemásolták. De ezen kívül volt telekkönyv, polgárok k'Jnyve, esküdtek könyve, tanácsi határozatok könyve, számadás könyvek etb. Sok irat még ma is könyv formájában van meg /telekkönyv, anyakönyv, számadáskönyv/. Már ebben a könyvregisztratúrában is csoportosulnak, tagolódnak az iratok. A 14. században megkezdődik a könyvregisztratura felbomlása és az iratregisztratura létrejötte. A döntő lépés a fogalmazványok /exempla/ meg­őrzése volt, mikor is abbahagyták a fogalmazványok beraásolását egy könyvbe. Lassan kialakítottak egy egységes papírformátumot 1F, ami megkönnyítette az 1­ratok fasciculussá formálását. Lassan sor került a beérkezett irat és a hozzá tartozó fogalmazvány egyszerűsítésére is. A könyvből segédkönyv lett /iktató vagy mutató/, már nem másolták bele a teljes iratot, hanem csak annak egyes a-

Next

/
Thumbnails
Contents