Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Balázs Péter: A gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák helyzete és problémái az állami levéltárakban / 90–122. o.

- 96 vatali ügyintézését és iratkezelését alaposan ismerő szakemberek közreműködésével a Levéltári Szemle "Irattári munka" cimü rovatát is tovább lehet' majd fejleszteni a felszabadulás utáni korszak irattanává, amely a levéltárosok és irattárosok szakmai továbbképzését az eddiginél hatékonyabban fogja szolgálni. -o-o-oAz iratanyag gyarapítása terén elért jelentős eredmények sem homályosíthatják el azt a tényt, hogy alig néhány levéltárunk végzett gyűjtőterületén körültekintő, rendszeres iratfelderítést. Ehhez első lépésként minden levéltárnak össze kellene állítania azoknak a kapitalista korban működő közigazgatási, bírósági és szakszerveknek, intézményeknek, testületeknek, egyesületeknek, gazdasági szerveknek jegyzékét, amelyek iratanyagának begyűjtésére a levéltár illetékes. Amennyiben egy-egy iratképző anyaga utáni kutatás nem hozza meg a kívánt eredményt - csak a fond töredékei kerülnek elő, illetve a fond biztosan vagy feltételezhetően megsemmisült - az eljárás fontosabb mozzanatait jegyzőkönyvileg rögzíteni kellene.Véleményem szerint H.ötéves tervünk végéig ilyen módon lényegében minden fontosabb - eddig még be nem gyűjtött fond esetében be lehetne fejezni a vizsgálatot, s ezáltal az 1945 előtti levéltári anyag begyűjtöttségét országosan is összesíteni lehetne. Nem kevésbé lényeges feladat lenne az egykor levéltárral rendelkező "birtokos családok iratainak sorsát felkutatni.

5 A levéltárak jelentéseiből kitűnik, hogy még mindig kerülnek elő értékes elveszettnek hitt 1945 előtti iratok. Ezeknek felkutatásában azonban a levéltárosoknak támaszkodniok kell a múlt Írásos emlékei iránt érdeklődő helybeli közvéleményre, elsősorban a pedagógusokra, diákokra stb. A törvényadta jog csak segiti, de nem pótolja a levéltáros fáradhatatlan gyűjtőmunkáját. Ezért hangsúlyozza a szovjet levéltári irodalom is, hogy a levéltáraknak a dokumentum-forrásanyagok aktiv gyűjtőivé kell válniok. A sajtó, rádió és egyéb eszközök segítségével propaganda munkát kell folytatni annak érdekében, hogy az állampolgárok a birtokukban lévő értékes dokumentumanyagot átadják az állami levéltáraknak. Múzeumi vonalon említéereméitó kezdeményezés volt, hogy a honismereti szakkörök gyűjtő tevékenységét felkarolták és határozott célkitűzések szolgálatába állították. Sajnos, gyakori eset, hogy a régi iratok tulajdonosai nem is tudnak a levéltárak létezéséről, illetve rendeltetéséről és iratalkat elsősorban a muzeumoknak ajánlják fel megvételre. De különösen fonák helyzet, hogy a muzeumok - amelyek pedig ilyen 1ratvételre nem is illetékesek -, nemcsak hogy megvásárolják a levéltári gyűjtőkörbe tartozó iratokat, hanem lényegesen magasabb vételárat tudnak fizetni, mint a levéltárak. Természetesen egészségtelen és káros dolog lenne, ha a különböző állami intézmények egymással versenyezve igyekeznének az iratok vé- • telárát túllicitálni. A levéltárak által jelenleg felajánlani szokott - és évekkel ezelőtt kialakított - vételárakat azonban mindenképpen felül kellene vizsgálni, mert azok jelenleg már nem ösztönzik az iratok tulajdonosait vagy őrzőit arra, hogy nagy becsben tartott és sokszor ereklyeként tisztelt régi irataiktól megváljanak. Ugyanakkor félreérthetetlenül és határozottan állást kell fog-