Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Balázs Péter: A gyűjtőterülettel kapcsolatos munkák helyzete és problémái az állami levéltárakban / 90–122. o.

- 95 Az eddig megjelent két területi levéltári fondjegyzék alapján megállapitható, hogy a levéltárak az államositáskor mostani fOndjaiknak legfeljebb 15-25 #-át őrizték, A Kaposvári Állami Levéltárnak - a 187 községi levéltár nélkül, mert ezek fondókra bontása még nem történt meg - l.o79 fondja van. Ezek közül az államositáskor is levéltárban lévő törvényhatósági fondók, valamint a gyűjtemények száma kb 26o. A gyarapodás tehát több mint 8oo fond és 187 községi levéltár. Az Egri Állami Levéltár államositáskor! feltételezhető 113 fondja 773-ra és 148 községi levéltárra gyarapodott. Mindkét levéltarban a beszállított fondóknak több mint fele /Kaposvárott 575, Egerben 463 fond/ szocialista kori iratképző terméke. /Nemzeti bizottságok, igazoló bizottságok, földosztó bizottságok, 1945 utáni szakszervek, tanácsok, intézetek, vállalatok, stb. iratai./ Ezeknek az iratoknak mennyisége minden levéltárban több száz folyóméterre ugrott. Az elkövetkező évek iratgyarapodásai is a szocialista kori fondók terjedelmét fogják növelni. Felmerül tehát a kérdés, hogy miként országos levéltári szinten szervezetileg is önállósul a népidemokratikus kori anyaggal foglalkozó levéltárrészleg, ugy a területi levéltárak viszonylatában is nem kellene-e valamilyen formában szétválasztani a feudális-kapitalista és a szocialista kori iratanyaggal kapcsolatos teendőket. Univerzális: feudális-kapitalista és szocialista kori levéltári kérdésekben egyaránt igazán jártas szakemberek nevelésének célkitűzése ugyanis ma már utópia. A modern anyaggal való foglalkozásnak is megvannak a maga sajátos problémái. A tárgyi rendezéshez, levéltári selejtezéshez, segédletkészítéshez, adatfeltáráshoz és feldolgozó munkához alapos történész ismeretekre van szükség, nem is szólva arról, hogy az iratképző szervek részére történő szakmai útmutatást az eddiginél magasabb szintre kell emelnünk. Ha a levéltárakban a jelenkori iratanyagot tárgyi rendben akarjuk kezelni - márpedig jelenleg ez az elgondolásunk -, akkor a tárgyi rend kialakítását már az irattárakban kell kezdeni, amihez viszont nekünk levéltárosoknak kell a megfelelő irattári terveket /sémákat/ kidolgoznunk. Ehhez azonban a közigazgatás, az üzemi ügyintézés útvesztőit is kiválóan ismerő gyakorlati szakemberekre van szükség. Ahogyan a muzeumokban is már régebben megtörtént a tudományos státusok szakosítása, ugyanez elkerülhetetlenné válik a levéltári területen is. Mindez természetesen bizonyos szervezeti változásokat is vonhat maga után. Az országos központi szervek iratanyagának őrzésére önálló uj levéltárra van szükség. De a nagyobb területi levéltárakban /pl. Fővárosi Levéltár, Fest és Nógrád megye Levéltára, Fécsl Állami Levéltár/ már ma is megvannak, vagy a közeljövőben létrejönnek bizonyos belső szervezeti változásnak anyagi /a raktárak profilirozása utján az 1945 utáni iratok összefüggő raktári elhelyezése/ és személyi /megfelelő szakemberek: tudományos dolgozók és középkáderek átállítása a felszabadulás utáni iratokkal való foglalkozásra/ feltételei. Természetesen merőben felületes szemlélet lenne, ha minden levéltárban egyszerre és ugyanazon formában akarnók ezt a kérdést megoldani. Lesznek kisebb levéltárak, ahol a népidemokratikus korszak iratanyagával és az iratképző szervekkel való foglalkozás még perspektivikusan is csak egy vagy két szakreferens feladatát fogja képezni, akik a levéltáron belül külön osztályt vagy csoportot nem képezhetnek. A szakosítást azonban a távlati tervben véleményem szerint minden levéltárban meg kell valósitani. A népidemokratikus korszak iratanyagát, hivataltörténetét, hi-