Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Gyimesi Sándor: A helytörténetírás és a területi levéltárak / 85–89. o.

- 89 Ez biztosítaná a tervszerű munkát s a különböző szervek anyagi támogatását is összegyüjthetné egyes vállalkozások finanszírozására. A levéltári kiadványok segítségével végezhetnék a területi levéltárak a helyi kutatók tömörítését, irányítását. A levéltárak munkáját ugyanis helytelen volna ugy értelmezni, hogy az csupán saját dolgozóinak kiadványmunkájára szorítkozzék. A levéltárak munkatársai csak a magvát alkotnák a helytörténészeknek s köréjük csoportosulhatnának a többi kutatók. így a levéltár tudományszervező tevékenysége kiterjedne az egész helytörténeti kutatás irányítására, lektorálására stb. Maga inkább az "alapkutatásokat", a nagyobb igényű munkák készítését végezné, a népszerűsítő irodalmat átengedné másoknak 8 az előzőekbe is bevonhatna külső munkatársakat. Mindez elsősorban létszám és anyagi ellátottság kérdése s a jelenlegi költségvetés többszörösét kivánná meg. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, de szembe kell néznünk vele. A levéltárügy a felszabadulás óta abszolút mértékben sokat fejlődött. Relatíve azonban - az igényekhez és szükségletekhez képest - elmaradt. Ezt egyszer be kell hozni s amellett évrőlévre számítani kell egy objektív és elkerülhetetlen növekedéssel. Az elkövetkező években rohamosan fog gyarapodni a területi levéltárak anyaga s ezzel a kutatás és ügyfélforgalom is. Ehhez pedig több raktár, növekvő létszám stb. szükséges. Nem látjuk kielégítőnek a gyűjtőterület ellenőrzésének lehetőségeit sem, pedig a jövő helytörténeti kutatását ez késziti elő. Több száz, esetleg több ezer szervlátogatásra lenne szükség levéltáranként minden évben. Ez csak ugy lenne lehetséges, ha a levéltárak - egyelőre több közösen - gépkocsit kapnának, a gyűjtőterület nagyságával arányos kilométer-kontingenssel. Ahnoz képest, hogy a megyei könyvtáraknak pl. a művelődési autón kivül mikrobuszuk és személygépkocsijuk van, ez igen szerény kívánság. A levéltárak összköltségvetésének emelése a jelenlegi szint tartásához is elengedhetetlen. Már pedig további növekedésre is szükség van, legalább annyira, hogy a muzeumokhoz és könyvtárakhoz mért nátrányosabb helyzet megszűnjön. Tisztában vagyunk azzal, hogy többszörös növekedésre minden megértés és támogatás mellett sem számithatunk, ezért a meglévő erők jobb elosztásában kell keresnünk a - legalább részbeni - megoldást. Ez pedig a területi levéltárak szervezetének átalakításával látszik megvalósíthatónak. Ennyiben szerettük volna röviden összefoglalni mondandónkat. Lehet, hogy sok olyan dolgot érintettünk, amelynek első pillantásra kevés köze van a helytörténetÍráshoz. Meggyőződésünk azonban, hogy ha a helytörcénetirást a levéltári munka tengelyébe akarjuk állítani - már pedig erre van szükség - akkor a levéltári munka egészének fejlődésigényét kell felmérnünk. Az is lehet, hogy az általunk felvázolni próbált kép kicsit sötétebbre sikerült a valóságosnál. Nem a levéltári munka mérlegét kivántuk azonban megvonni - ezért nem szóltunk az eddig elért, nem is csekély eredményekről - hanem a hiányokat igyekeztünk feltérképezni. Azt sem állitjuk, hogy az általunk javasoltak az optimális megoldást jelentik, de azt hisszük, érdemes elgondolkozni rajtuk. A magunk részéről nagyon Örülnénk, ha minél többen nyilvánítanának véleményt ezzel kapcsolatban is. -o-o-o-o-o-o-o-o-