Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A tanácsi iratkezelés levéltári problémái / 49–74. o.

- 67 Itt merül fel az a kérdés, hogy mi történjék azokkal az iratokkal, amelyeknek jogutódja a tanács valamelyik osztálya volt, viszont az iratkezelés még régi proveniencia elvének megfelelően a régebbi iratképző szerv fejbélyegzője alatt és a régebbi iktatókönyvben nyilvántartva fut tovább, Adott esetről lévén szó, csupán a Mezőgazdasági Igazgatóság példájával kivánom megvilágítani ennek az eljárásnak menetét. Nézetem szerint nemcsak a fondutasitás, hanem az élet gyakorlati igénye és a későbbi kutatás megkönnyítésének célja is azt kívánja, hogy fondképző szervek szerint tagoljuk az iratanyagot

. Ebben az esetben a Mezőgazdasági Igazgatóság részben megszűnt először akkor, amikor a megyék átszervezése 195o március 15.-vel bekövetkezett. De ez a megszűnés csak részleges volt, mert az egyesitett megyében tovább élt az összetevő megyékben 1949 folyamán felállított Mezőgazdasági Igazgatóság funkciója. Véglegesen bekövetkezett a megszűnés akkor, amikor a tanácsrendszer megalakulásával a mezőgazdaság minden téren jelentkező szakágazati irányítását a megyei tanács mezőgazdasági osztálya vette át. Ezzel az átvétellel egyidejűleg saját irattárában helyezte el a volt igazgatóság anyagát is, de az ügy természete folytán az igazgatóság hivatali apparátusának teljes átalakulása csak folyamatosan következett be és az általános mezőgazdasági irányitó tevékenységet lényegében a volt igazgatóság ügykezelési okmányain és nyilvántartásain látta el a mezőgazdasági osztály. Sőt továbbmenően a fejbélyegző nem változott meg hónapokon át. Hasonló eseteket lehet tapasztalni a pénzügyi osztály iratkezelésében, as ipari osztály fondjában és más iratképző szerveknél. Ezekről a jövőben részletesebb tanulmányok elemző munkája volna szükséges. Elvi állásfoglalás alapján a heterogén természetű iratok záróhatárát általában 1949 év decemberében kellene megállapítani, tekintettel arra, hogy 195o januártól kezdve alkalmazott közigazgatási számrendszer összevegyitette a tanácsi ügykezelés során keletkezett ügyiratokat és a tanácsi ügykezelést megelőző időből származó ügyiratokat* Ha most a levéltári rendezés és fondképzés minden tekintetben fenn kívánná tartani az iratok fondképző szervek szerinti elválasztásának elvét, abba a hibába esnék, hogy a regisztraturák alapján összefogott és együtt kezelt iratokat szedne szét és ezzel megbontaná a regisztratura egységét. Véleményünk szerint inkább következzék be tőréé a fondképzés princípiumánál

, mint a regisztratura elvénél és méginkább álljon elő az a helyzet, hogy jogelőd iratai az iratrendszer azonossága és az egybekapcsolás ténye folytán a jogutód levéltárába kerüljenek, minthogy darabonként irategyedekre bontsa fel a levéltár az összefüggéseket. Ebben az esetben nagy káosz származnék az iratok használhatóságának rovására. Nem érinti természetesen ez a javaslat azt a módszert, amely az irattesteket fondképző szervek szerint választja el egymástól, csupán az extrém esetekre vonatkozik az eljárás javaslata. Felmerülhet egy másik kérdés is ezzel kapcsolatban, nevezetesen a funkcionális elv szerint való eljárás. Bizonyos szervek bizonyos funkciókat töltöttek be és hol önálló hivatalszervezetet alkottak, hol pedig beolvadtak és elvesztették önállóságukat. Ilyen volt pl. a Beruházási Igazgatóság, amelynek iratait szétosztották a hivatal megszűnése után a megyei tanácsok tervosztálya, épitósi osztálya és esetleg más osztályai között. Ha a funkció elve áll előtérben, akkor a különböző osztályokon elhelyezett iratokat el kel-