Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komoróczy György: A tanácsi iratkezelés levéltári problémái / 49–74. o.

- 68 lene választani a jogutód iratképzése során keletkezett irategyüttesek testétől, ami roppant helytelen volna, mert rekonstruálni lehetne ugyan a beruházási igazgatóság teljes anyagát, de megszűnne az iratok tárgyi és tartalmi öszszekapcsolása azokkal az iratokkal, amelyek ugyanabban az ügyben a jogutód működése során keletkeztek. Fordított eljárást kell alkalmazni a begyűjtési osztály iratainál, miután ez az osztály mint tanácsi hivatalszervezet megelőzte as 1954* ápr. 1. óta fennálló Állami Begyűjtési Hivatalt* A begyűjtési osztály természetszerűleg adta át mind az iratokat, mind pedig a nyilvántartási kartonokat az önálló állami hivatalnak és ebből magától értetődően az következett, hogy a funkcionális elv érvényesítése folytán a begyűjtési hivatal neve alatt futott tovább a tanácsi ügyiratkezelés* A levéltárba került fondok esetében ilyenkor ugy járunk el helyesen, ha az 1954 előtt keletkezett iratokat a tanácsi fondhoz sorozzuk, viszont az 1954. január 1. óta keletkezett iratokat az állami begyűjtési hálózatnál tartjuk nyilván, mert a csoportszámos iktatási rendszer itt sem teszi lehetővé a regisztratura felbontását. íme: heterogén iratok esetében ilyen bonyolult extrém jelenségek le előfordulnak. Elvileg szögezzük le ismételten, hogy a tanácsi ügyigazgatással összefüggő hivatalok, amennyiben nem valamely osztály kebelében működtek, Önálló fondot alkotnak. Nagyon messze van már a levéltártudomány attól, hogy a porosz értelmezésű régi proveniencia alkalmazásával a jogutód és jogelőd 1ratképzésénél a jogutódot vegye alapul, nem pedig az iratok keletkezése időpontjában működő hivatal szervezetét. Nézetünk szerint föltétlenül az lehet a kiindulópont, hogy a fondképzés minden esetben az iratok keletkezésének idejében fennállott hivatali struktúrát vegye figyelembe

, kivéve a fent már emiitett olyan eseteket, amikor a regisztratura egysége és szerves kapcsolata nem nyújt lehetőséget az iratok szétválasztására. Az iratokat tehát nem ott kell őrizni, ahova legutóbb tartoztak, hanem ott, ahol keletkezésük idején voltak. Vannak tisztázatlan jelenségek a tanácsi iratok fondképzésénél. Ilyennek számit pl. az 5/1956./XI.12./korm.számú határozattal a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány által szervezett "kormányösszekötők" intézményének megítélése, akiket mindennapi szóhasználat kormánymegbízottaknak nevezett. Ezek a konszolidáció feladatának megoldásában nyújtottak segítséget a megyékben és a megyei jogú városokban a végrehajtó bizottságok mellett. Iratképző tevékenységük nem sok volt, de irataik még kis mennyiség esetében is önálló 4.9 fondnak tekintendők és nem a vb. egyik állagának. ^ A tanulmány igyekezett összefoglalni azokat az irattan! kérdéseket, melyek a tanácsigazgatás működése során felmerültek. Terelgetésen csupán a levéltári szempontokat állította előtérbe, mert ezt tektüítette feladatának. Nem tért ki a különböző szintű tanácsi Ügyigazgatás eséféire és az iratkezelésben jelentkező differenciálódásra, hanem mintának általában a megyei tanács iratképző szerveinek működését tekintette. Menet közben mutatott rá a fondutasitásban kifejezésre jutó azokra az elvekre, amelyek a levéltári gyakorlatban nem látszanak helyesnek, és ha megvalósulnának, következetlenség vádja érhetné bizonyos idő eltelte után a levéltárak rendező munkáját. Többek között ilyen jelenségnek tekinthető az, hogy a fondutasitás nem foglalkozik az 1952 után keletkezett begyűjtési szervek iratképzésével és még kevésbé az