Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.

_ -57ban a kifejezetten agrárvonatkozásu fondok száma csekély, ugy gondolta, nem szükséges a kérdóivre válaszolnia. Jagerskjöld előadja, hogy Svédországban a magánlevéltárak felkutatására irányuló munka területi terv szerint folyik, a helytörténészek buzgalmából, akiket az állami levéltárosok irányítanak, de a munka egészét egy, Stockholmban székelő bizottság fogja össze. Ilymódon számos kisebb gazdaság levéltári fondját sikerült begyűjteni. Sabbe egy érdekes, közvetett dokumentációs anyagra hivja fel a figyelmet: a kisbirtokosok érdekvédelmi szervének anyagára, melynek az 1929-es gazdasági válság korszakára vonatkozó része a telekkönyvi és birtokigazgatási fondok között található. Braibant megjegyzi, hogy Limousin* tartományban számos kisebb gazdásági fond található meg, sajnos azonban a levéltári szervek nem rendelkeznek elég munkaerővel ahhoz, hogy ezt az anyagot fel tudják kutatni és be tudják gyűjteni. Degré előadja, hogy a kisgazdálkodók fondjai közé sorolandók a magyar kisnemessóg, jelesül a török betörések elleni védekezés érdekében határőrül kihelyezett kurtanemesek iratai is. Az anyag zöme, sajnos, elpusztult, az állami levéltárakban azonban itt-ott föllelhető néhány rendkivül érdekes dokumentum. Lombardo azt kérdezi, nem volna-e helyesebb, ha a konferencia inkább a mezőgazdasági fondok levéltári feldolgozásának, például leltározásának módszereit vitatná meg? Sabbe ugy véli, hogy az agrártörténeti iratok levéltári feldolgozása nem igényel különleges módszereket, s azért nincs is szükség az erről való vitára. Kéri, térjenek vissza a beszámoló megvitatására. Rá is tér mindjárt az erdőgazdaságok kérdésére s megemliti Osztrák Németalföld terméketlen földjeinek Mária Terézia rendeletére történt befásitására vonatkozó fondok jelentőségót: ekkor telepítették azokat a hatalmas fenyőerdőket, melyek szerepe a szénbányászat szempontjából közismert: ezekből kerülnek ki ugyanis a bányák tartófái. Braibant rámutat arra, hogy az erdőgazdálkodás történetének és a tengerészet- történetnek a forrásai - a hajóépitésre vonatkozó források viszonylatában - közösek. Példákat emlit Francia- és Spanyolország területéről. Pérotin figyelemreméltónak tartja a "földműves társulatok" levéltáraira vonatkozó válaszokat, s ezek kiegészitésére, kibővítésére kéri a konferencia résztvevőit. Sandri elmondja, hogy Olaszországban már a XVIII. század vége óta működnek földműves társulatok. Némelyikük még ma is jelentős szerepet tölt be egyes vidékeken. Braibant a földmüvelésügyi kérdések iránt;mintegy két évszázaddal ezelőtt megnyilvánult érdeklődést az ugyané téma iránt napjainkban feltámadt, friss érdeklődéshez hasonlítja. Jáger

skjöid a földműves társulásoknak a XVIII. században bekövetkezett fellendülését a fiziokraták hatásának tulajdonítja. J/

frgensen elmondja, hogy az Slrhus-i Gazdasági Levéltár, amely magánintézményként jött létre, 1962 óta közlevéltár. A levéltárban számos, agrártörténeti vonatkozású fond található. Braibant a magyarországi "falukönyvekről" kér részletesebb tájékoztatást. * Limousin: tartomány Közép Franciaországban/Területe a mai Corsere és tfaute Vienne megyék területével azonos.