Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 3. szám - A Levéltári Kerek Asztal VIII. Nemzetközi Értekezlete, Budapest, 1963. június 12–15. - Az ülésszak rövidített jegyzőkönyve / 54–65. o.

lí

58

: P<*gré szerint ezek egyfajta jogszokás-könyvek, amelyek egyben a jelzáloglajstrom szerepét is betöltötték. Sabbe elmondja, mennyire megbízhatatlanok a "tűzhelyek" számbavételére támaszkodó régi népösszeirások. A tűzhelyeket ugyanis a kémények szerint vették számba, már pedig a kémények látható részét a lakosság szándékosan elleplezte. Matllla a kasztilliai régi népösszelrásokról ad közelebbi felvilágosításokat. Bordpnau elmondja, hogy a spanyolországi nagy városok felekezeti összeírásai hiánytalanul megvannak, a francia forradalom előtti időktől kezdődően. Braibant: A szard monarchia Szavojában készíttetett ilyen összeírásokat. Cordsha

gen asszony ebben a vonatkozásban a mecklenburgi "status" /nemesi összeírások/ fontosságát hangsúlyozza. Felhívja a figyelmet a Németországban, a XVIII. század óta fennálló biztositó /elsősorban a tűzvész esetére szóló biztosítással foglalkozó/ szervezetekre, amelyek iratanyagában a mezőgazdasági épületek és felszerelések, sőt a termények leirásával is találkozhatunk. Sabbe célszerűnek tartaná a jelenkori parasztmozgalmak dokumentumainak összegyűjtését. Az ülésszak másod

ik napja Elnök: fitienne Sabbe Altman a napirend előtt a tanácskozási nyelv kérdését veti fel. Elmondja, hogy egyes résztvevők nyilván azért nem vesznek részt a vitában, mert franciául nem egykönnyen tudják magukat kifejezni, s noha a Kerek Asztal hagyományos nyelve a francia, azt javasolja, hogy ki-ki anyanyelvén, vagy legalábbis a nemzetközi értekezleteken használatos valamely más nyelven is felszólalhasson. Sabbe elvben helyesli Altman javaslatát.Lát ugyan némi gyakorlati nehézséget ennek megvalósításában. Megjegyzi azonban, hogy pl. a szovjet résztvevő mindig szabadon beszélt oroszul és felszólalásait tolmács forditotta franciára. Altman szerint éppen ez az ő javaslata is: mindenki szólhasson valamely más nyelven, ha a francia nyelvvel nehézségei vannak. Schwebe

l azt javasolja, ho^y a más nyelven elhangzó felszólalásokat forditsák le mindjárt franciára. Sabbe szerint is ez volna az ideális, de.ez a módszer mérhetetlenül elnyújtaná egy olyan szerény konferencia időtartamát, mint a Kerek Asztal. Braibant egyetért azzal, hogy bármely nyelvet szabadon lehessen használni, a felszólalást azonban valamelyik résztvevő forditsa le majd franciára; ez az állandó szokás. Bordonau elvben szintén egyetért Altman javaslatával, de felhivja a figyelmet arra, hogy a Kerek Asztal konferenciák közvetlenségét - áldásos közvetlenségét - a sok forditás nehézkessé tenné, holott erre nincs is elengedhetetlenül szükség. Altma

n fenntartja álláspontját. Braibant szerint a két álláspont között nincs valóságos ellentét: szükség esetén bárki felszólalhat saját anyanyelvén, s ilyen esetekben a felszólalást leforditják.