Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - FIGYELŐ - Hadnagy Albert: Kanyar József: Somogy megye levéltára. Kaposvár, 1962: gondolatok levéltáraink életéről / 247–252. o.

- 249 vezetés formában egybefoglalt. A közös sorsnak megfelelően Somogy megyének sincsen középkori é törökkori levéltári anyaga egyes darabokat nem tekintve, s kuruckorl iratanyaga is hasonló körülmények közt semmisült meg, miként történt ez más vármegyékben is. Terheltetése mégis valamivel nagyobb volt, mert a törökvilágban Zala megyéhez csatoltatván, levéltárával együtt e megye is majdnem elenyészett és csak SZÍVÓS küzdelem árán nyerte vissza önállóságát. Szerző le szól arról, ami egyébként is ismeretes, hogy a Habsburg uralom mennyire igyekezett huzni-halasztani a nemesi vármegyék újjáalakulását, mert hiszen az universitas nobilium, bármennyire szegényes ós kopottas volt is, a bécsi udvar hatalmi törekvéseinek mégis mindig az útjában állott. Tudjuk azt is, amire a szerző több helyen rendkívül élesen és helyes történeti szemlélettel mutat reá, hogy a neoacquistica coramisslo éppen a köz- és magánlevéltárak pusztulását használta fel annak a tervének a megvalósítására, hogy a török Időket átvészelt kis- és középnemesség vagyoni függetlenségének az okleveles bizonyítékok hiánya cimén történt elvételével és szétzúzásával e népre egy olyan nagybirtokos réteget erőszakoljon reá, amely részben idegen származása miatt, részben a hálára kötelezés folytán nagy többségében mindig alkalmas legyen a magyar nép függetlenségi harcainak és küzdelmeinek az elfojtására és megbuktatására. Levéltárak pusztulása soha egyetlen nemzetnek sem vágott annyira elevenen a húsába, mint éppen nálunk e hírhedt bizottság működésének idején és következményeiben. így történt ez Somogy vármegyében is, ahová szintén betelepültek az idegen származású nagybirtokosok, s nemzeti forradalmaink: elbuktatásának más egyéb eleve elrendeltjel, tág teret és alkalmat nyitván a Habsburg-ház uralmi céljainak a megvalósítására és állandósítására egészen bukásukig. "Mig a főnemesség az országba tódult külföldi származású főurakkal egyetemben a vagyonszerzésre és üres falvaiba munkáskezek toborzására vetette magát, addig a köznemesség a töröktől visszavett területeken rendi jogainak sáncai mögött hozzákezdett az önálló vármegye szervezéséhez, miközben műveletlenül csak adómentességét, szavazóképességét s pallosjogának megőrzését hajtogatta, s végnélküli birtokperekkel, jobbágyaikkal való marakodással töltötte életét, rablókat, tolvajokat Üldözött hóhér pallósával és hajdupálcájával. A falvakat pedig a sötét babonák köde borította. Boszorkányok jártak macskafogaton ós a kínvallatás négy szörnyű grádusa után máglyán égő vájákos asszonyokat bámult a nép. A felvilágosodás viharszele messze, magasan rohant el a magyar nép tömegei felett." /12.1./ így látja a szerző azt a világot, amelybe a magyar nép jutott röviddel azután, hogy felszabadult a török uralom alól. Ehhez az elszomorító képhez azonban hozzá kell tennünk, hogy annak valósággá válásához a Habsburg uralom a msga brutális és kizsákmányoló módszereivel Igen nagy mértékben járult hozzá és mindent megtett, annak érdekében, hogy ez a felülről a magyarságra kónyszeritett életforma mentől tovább tartson. Azt sem szabad azonban elfelednünk, hogy a nagy paraszti tömegek alkotó munkáján kivül a kis- és középnemesség ezzel a kényszerű módon leegyszerűsített életével is biztos zálogát adta annak, hogy a töröktől visszahódított