Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.
- 18 ján történt. Ha arra gondolunk, hogy milyen társadalmi, politikai viszonyok közt jelenik meg uj iratfajtaként a protocollum, ennek különösképpen ülésjegyzőkönyvi változata, "semleges" iratként való nyilvántartása egyenesen megtévesztőén hat. 14/ Ilyen értelmezésű iratgenetikai vizsgálatok, előtanulmányok csaknem teljesen hiányoznak. Ezért csak problémaként vetem fel a kérdést: vájjon nem azt kell-e enemü vizsgálódásaink gyújtópontjába helyezni, hogy miféle szükségletek és a dolgok intézésének miféle fázisában tették időszerűvé az ügyek jegyzőkönyvbe foglalását? Az akta operativabb forma, mint az oklevél. Az ügymenetnek nem befejező, hanem csupán átmeneti aktusát rögziti. /Például a jogügylet lebonyolítását csak előkészíti, vagy befolyásolja./ Az aktákat nem lehet elkülöniténünk ügymenetbeli előzményeiktől a nélkül, hogy ki ne szakitanok az összefüggésekből. Az aktát az oklevéltől tehát elsősorban az a tény különbözteti meg alapvetően, hogy önmagában nem áll meg, kiegészítésre szorul. Megfogalmazásában és ránk hagyományozott formájában az ünnepélyességnek nyoma sincs. Hiányzik nála a hitelesség ismérveinek, amelyeket az oklevél kibocsátásánál századok óta megszoktunk, egy része. A forráskritika hagyományos módszerei elégtelennek bizonyulnak az akták történeti forrásértékének megállapításánál. Még inkább áll ez a jegyzökönyvekre. A jegyzőkönyv s ezen az iratfajon belül is az ülésekről felvett prothocollum, ha jól Ítélem, akkor jelent meg az ügyeket rögzitő iratfajták sorában, amikor az ügyintézés, ill. az ügyintézésnek szakszerű, bürokratikus része némileg demokratizálódott, ezzel egyidejűen az ügyintézéssel szemben a minél gyorsabb végrehajtás igénye merült fel. •*' A polgári korszak minisztertanácsi jegyzőkönyveinek érdemi előfutárai ; a feudális kor államtanácsának votumiveiben lehet talán keresnünk. E votumivektől a korona polgári korszakbeli legfőbb tanácsadóinak vitáit rögzitő minisztertanácsi jegyzőkönyvekig az Írásos ügyintézés fejlődését nem annak demokratizálódása, hanem gyorsulása jellemezte. *°' A társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok egyre kevésbé tűrték az ügyin14/ Meissner munkája eredetkutató fejezetében 3em foglalkozik azokkal a sajátos körülményekkel és okokkal, amelyek az irásos ügyintézés jegyzőkönyvi formáját létrehozták. 15/ Demokratizálódáson azt értem, hogy az ügyek elintézésébe többen szólhattak bele. A demokratizálódásnak igy definiált fogalmát azonban le kellett szűkítenem azzal a hozzátétellel, hogy azon csupán az ügyvitel szakszerű, bürokratikus részének demokratizálódását értem. Hiszen például a Jagellók rákosi országgyűlései feltétlenül demokratikusabb szerv volt, mint a királyi senatus Szent István korában. De az ügyintézés technikájában, a bürokratikus formákban ez a demokratizálódás meg nem jelentkezett. 16/ Megvallom, nagyon küszködöm a kifejezés nehézségeivel s nem is áltatom magam azzal, hogy megállapításaim kellő pontossággal formulázzak az általam feltételezett fejlődésbeli összefüggéseket. Mentségemre azt mondhatom, hogy a megfelelő utak keresésében csupán kísérletezésnek érzem az itt előadottakat'
