Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.
- 19 tózésben /a legalacsonyabb szinttől a legmagasabb!g/ a lassú? .got, egyre kevésbé ismerhették el a hagyományos módok jogosultságát ha eze 1 . a módok nem tudtak lépést tartani az élet ütemének az ügyek menetében is w xlatkozó felgyorsulásával. A felsőbb szintű, kormányzati jegyzőkönyvek a r.igári társadalom sokrétű életének termékei. Ennél a megállapításnál, amely csupán e sajátos iratféleség jelentkezésének társadalmi körülményeire utal, analytikus vizsgálatok hiányában, sajnos, egyelőre tovább nem mehetünk. Az általánosságban mozgó meghatározás azonban talán konkrétebbé válik, ha emlékezetünkbe idézzük: mik ezeknek a társadalmi viszonyoknak a karakterisztikus vonásai? Mindenekelőtt a termelési folyamat nagymérvű társadalmasodása, a munkamegosztás eladdig elképzelhetetlen növekedése s a különböző munkák speciális részekre bomlása. S mindezzel párhuzamosan - részben okként, részben okozatként - a technika széditő iramú fejlődése. A feudalizmus évszázadokon át megbonthatatlannak látszó társadalmi szerkezete a gazdasági alapok gyors átalakulásának hatására megbomlott. Még olyan társadalmakban is, mint a magyar, amelynek felszine a kapitalizmus kibontakozása korában is számtalan feudális vonást őrzött. A sokszor mozdulatlannak tűnő felszin alatt az élet nemcsak nyugtalanabbá, mozgalmasabbá lett, hanem a gazdasági, társadalmi, politikai érdekek harca mind tartalmában és formájában, mind pedig irányában megváltozott. Az ügyek intézésének régi módszerei ebben a kiélesedett, többirányúvá lett, a régi formákat felbontó és uj helyzeteket teremtő harcban nem feleltek meg. Uj formák születtek. Szék egyike volt a jegyzőkönyvi forma, amely menet közben, az élet egy elsuhanó pillanatában rögzitette a tényállást, akár jogügyletről, akár bűnügyben lefolytatott nyomozásról, birói ítélethozatalról, akár politikai tárgyalásról, akár technikai ujitás megvitatásáról volt szó. Ahogy egy szépirodalmi, vagy képzőművészeti alkotást nem lehet kiszakítani abból a konkrét társadalmi, politikai szituációból, amelyben létrejött, ugy az ügyintézési formáknak is mindig meg lehet és meg kell keresnünk a társadalmi* gazdasági viszonyokban a magul: sajátos feltételeit. Meissner irattana, mint fentebb utaltam rá, a bürokratikus kereteken tul nem vizsgálja az egyes iratfajták genezisét. Nem tekint a hivatalok, irodák falain tul. Márpedig azt, hogy mikor merül fel a sokrétűbbé, gyorsabbá vált élet fordulatait hivebben, promptabban tükröző és változó igényeit alkalmazkodóbban kielégitő uj formája az ügyintézésnek, a hagyományos irattan által szabott keretek között felderíteni nem lehet. Az irat keletkezésének közvetlen előzményeit vizsgáló módszerek, amelyek az Írásos dokumentumokat ügymeneten belüli jelenségekként nézik, csupán az irat formális hitelére adnak kielégitő választ. Az iratgenetikának mindenképpen messzebb kell tekintenie s, ha ez sikerül s vizsgálódásaiban megtalálja és fel is tudja fejteni a szálakat, amelyek a különböző iratfajtákat a maguk korának sajátos viszonyaihoz fűzik, akkor az iratok érdemi elbírálását, belső hitelének megállapítását már objektívebb alapokon kísérelheti meg.
