Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.

- 17 az egyes iratok definiálását illetően a nyugati irattanok meghatározásaira. Csupán a különböző iratfajtákat produkáló társadalmi-gazdasági viszonyok ós alaphelyzetek analóg teltét tételezhetjük fel. Különösen az utóbbi szempont az

f amelyre a modem irattermelés elemzése során tekintettel kell lennünk. Az irattan hilytstn állapítja meg, hogy a polgári viszonyok kibontakozása az addiginál siaiulikony&bb, operatívabb ügyintézést kivánt. lo/ A gyakorlatban operatívabbnak MlGhyult, az ügymenet alakulását fázisról-fázisra tükrözni képes ügyiratfaitákat különböző ismérvek alapján szokták osztályozni. Meíssner kézikönyve l1

^ háromféle nézőpontot /rendszerező, klasszifikáló, genetikus és analytikus/ alkalmaz az ujabbkori iratmassza megfoghatóvá és áttekinthetővé tétele érdekében. Az iratok un. genetikus vizsgálatát bevezető soraiban azt mondja: elsősorban arra van szükség, hogy azokkal a cselekvő személyekkel ismerkedjünk meg, akik résztvettek az iratanyag létrehozásában. 12

' Igaz, mindjárt hozzáfűzi, hogy magunk elé kell képzelnünk azokat az intézményeket is, amelyekben az iratokat létrehozó személyek működtek. Megállapításából azonban az tűnik ki, hogy iratgenetikai szemléletének határai nem terjednek tul az iratokat, hogy ugy mondjam, fizikailag létrehozó szerv, ill. annak irodája falain. Pedig éppen forráskritikai szempontból van nagy jelentősége, hogy pontosan ismerjük azokat a társadalmi gazdasági viszonyokat, amelyek között a forrásul szolgáló irat keletkezett. Még a legjelentéktelenebb, az olyan irat is, amely szinte kiállítása pillanatában elveszti aktualitását, mind külsejében, mind formájában, mind stílusában, szerkezetében, mind pedig érdemi vonatkozásban, tényeket regisztráló, jogot statuáló, vagy rendelkező voltában magán viseli keletkezése időpontjának és körülményeinek sajátos vonásait. Egészen szélsőséges példával illusztrálván e megállapítást: nem egyszerűen a technika fejletlensége, a technikai berendezések hiánya az oka annak, hogy például III. Károly korának ügyintézése nem ismerte a telegrammot. Pontosabban: a polgári viszonyok, a polgári életforma egyéb megnyilvánulásaival, így magával a modern technikával egyidejűen teremtették meg, termelték ki a nekik megfelelőbb, mozgékonyabb, operatívabb ügyintézési formákat. Ahogy a Mohács előtti századok jellegzetes iratfajtája az oklevél volt, ugy volt a burzsoá állam ügyintézésének formában, tartalomban a sajátos társadalmi-gazdasági viszonyokat hiven tükröző iratfélesége például, a parlamenti, minisztertanácsi és koronatanácsi jegyzőkönyv. Meissner müve rendszerező iratismereti részében ezeket a jegyzőkönyveket az un. semleges jellegű irományok közé sorolja. A jegyzőkönyveknek semleges jelzővel illetése egészen külsőleges stílusjegy alaplo/ K.G. Mltyajev-J.L. Majakovszkij i.m,31.1. 11/ i.m. 23.1. 12/ i.m. 52.1, IV i m. 48.1. : "Bisweilen verhált sich ein Schriftstück hinsichtlich des 15/ ersten SUlmerkmals neutral, dann namlich, *?^/

a

S

n

^?g

v

!Íf

1

^

i

LSIn schen Aussteller und Emofánger gar nicht zustande kommt, weil es einen Empfánger im Sinne von Adressat nicht gibt.