Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Komjáthy Miklós: Néhány szó irattani feladatainkról / 12–20. o.

- 15 Mohács előtti irattermelésünket a polgári történetírás segédtudományi kutatásai nemcsak .számbavették, hanem rendszerezték, klasszifikálták, megrostálták, lényegében feldolgozásra alkalmas anyaggá formálták. 7/ Újkori irattermelésünkről azonban, sajnos, ezt még csak megközelítően sem lehet állítani. Induljunk ki a forráskritika kívánalmaiból. Azt mondják: a magasabbigónyü forráskritika a felhasználásra váró kútfővel szemben táplált gyanakvásnál, adott esetben osztálydetermináltságának vizsgálatánál legalább annak feltételezésénél kezdődik. Ez a megállapítás csupán az egészséges, eredményes kritika - hogy ugy mondjam - lélektani, magatartásbeli feltételeinek definiciója. Forráskritikánk azonban csak akkor lesz eredményes, ha tul a pszichológiai, szubjektiv feltételeken, jók az objektiv feltételei is. Ezeket pedig olyképpen biztosítjuk, hogy lehető pontossággal tisztázzuk a forrásként használt iratféleség létrejöttének társadalmi feltételeit. Vagyis, ha sikerült megvilágítanunk az Írásos dokumentumoknak és a társadalmi viszonyoknak, amelyek között azok létrejöttek, összefüggéseit. Az Írásos források értékének, megbízhatóságának megállapításában egyik legobjektívabb iránymutatónk éppen a társadalmi viszonyok ismerete. Elég kezünkbe venni H.O. Meissnernek egy évtizede megjelent '

t újkori oklevél- és irattanát, hogy lássuk: mi még mily távol vagyunk a céltól, amelyet az eredményes forráskritikát megelőző irattani vizsgálódások elé tüz a fentebbi megállapítás. Hisz még csak hozzávetőlegesen sem vettük számba újkori irattermelésünket, nemhogy annak rendszerezésére, osztályozására, vagy éppen hagyományos genetikai elemzésére gondoltunk volna. Pedig a számbavett, klasszifikált, külső és belső ismérvek szerint elemezett s igy áttekinthetővé tett irattömeg még csupán egy lépcsőfokkal került közelebb ahhoz, hogy kritikailag megrostáltassék. Forráskritikára s a kritika rostáján átjutva, feldolgozásra alkalmassá csak az az irat vált, amelyről pontosan tudjuk, hogyan, milyen körülmények között, milyen társadalmi viszonyok produktumaként látott napvilágot. y/ 7/ Ezzel, persze, nem akarom azt állítani, hogy a rendszerező, klasszifikáló, kritikailag rostáló munkán tul ne lennének a hagyományos oklevéltan stb. területén is égetően sürgős feladataink. Pár szóval, éppen ulabbkori irattermelésünk tudományos számbavételének hiányosságairól szólva, alább érintem ezt a kérdést is. 8/ 2. kiadásban: Urkunden- und Áktenlehre. Leipzig, 1952. 9/ Részünkről, akik az irattani kutatásokba szinte még bele sem fogtunk, ujkori irattermelósünk fajtáit még számba sem vettük, sőt afg ?* ffatok ieeyzékerését sem végeztük el. W

talan lenne kritikai éllel állami tani . meg azt, hogy Meissnlr sem iulotf tul az iratfajtáknak a polgári történetírás oklevél- és irattanában szokásos, rendszerező jegyzetelésén és hagyományos, genetikai elemzésén.