Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Szászi András: A belügyminisztériumi iratok első selejtezése: részlet a Belügyminisztériumi Levéltár történetéből / 177–199. o.

- 185 külön az általános í. itok selejtezésére, de nem a fogalmazási tisztviselőkből, mint azt Vigh segédhivatali főigazgató Javasolta, hanem a segédhivatali kezelők közül kiválogatottakból, akik a selejtezési munka elvégzésére alkalmasnak látszottak. Ezek közül három személy megbízást kapott a kiselejtezett iratok felülvizsgálására is. A selejtezési bizottságokat a segédhivatali főigazgató irányította, felügyeleti szempontból pedig az elnöki osztály vezetőjének voltak alárendelve. Mivel a selejtezéssel csak hivatalos idő után foglalkozhattak, mert a napi hivatali munkában nem voltak nélkülözhetők, részükre külön munkadijat állapítottak meg, A selejtezést 1901. április 15-én kezdték meg a belügyminisztérium 1867-ben keletkezett irataiban. A munka lassan haladt. Kezdetben ezt a selejtezők gyakorlatlanságának vélték. Kétségtelen, hogy a gyakorlatlanság nagymértékben közrejátszhatott, mert nemcsak a selejtezők nem végeztek még ilyen munkát, hanem a minisztériumban sem folyt ezelőtt lratselejtezés. A Belügyminisztériumban ez volt az első ilyenfajta munka. S az idő rövidsége miatt kellő Ismeretek szerzésére sem volt a selejtezőknek alkalmuk. A kezdeti nehézségekkel magyarázott lassúbb munkatempó, bár kisebb mértékben, a selejtezés egész ideje alatt megmaradt. A munka menetét fékezte az ügykörjegyzék már emiitett hiányossága is, amely miatt egy-egy ügyirat kiselejtezhetősége több esetben problematikussá vált. A vitás kérdés eldöntése időt rabolt, mert a selejtezők hivatalos munka után dolgoztak, azok pedig, akik a szakmai felülbirálást végezték, csak a hivatalos munkaidő alatt foglalkoztak az üggyel. A selejtezési utasitás nem vált be, egyes pontjait kisebb-nagyobb mértékben módosítani kellett, miáltal egyes munkafolyamatok célszerűségi okból elmaradtak. Pl. a 6. pontot azért módosították, mert minden ügyszámnak a kezelési könyvekből való előzetes kijegyzését feleslegesnek, a munkát hátráltató formaságnak találták. A gyakorlat ugyanis azt mutatta, elég, ha csak az alapszámokat jegyzik ki és e kijegyzések alapján csupán azt ellenőrzik, hogy valamennyi alapszám irata a helyén megtalálható-e. A módosítás előtt azt kellett ellenőrizni, hogy valamennyi iktatószám irata a helyén van-e vagy sem. A selejtezők által javasolt módosításokat az elnöki osztály jóváhagyta, tehát attól kezdve már a módosításnak megfelelően végezték a selejtezést. A munkafolyamatnak ez a megváltoztatása a selejtezést egyszerűbbé, gyorsabban végezhetővé tette. A selejtezést előirás szerint szeptember 30-án befejezték. Az öt és fél hónapon át végzett munka nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. A tervezett huszonnégy évfolyam iratainak még a tizedrésze sem került selejtezésre. Mindössze az 1867-1873. évi elnöki és az 1867-1869. évi általános iratok selejtezését végezték el, de a kiselejtezett iratoknak sem a felülvizsgálása, sem a kise lejteztetésüknek a kezelési könyvekben való feljegyzése nem történt meg maradéktalanul. Az 1868. évi iratoknak ugyanis egy részét, az 1869. évi iratokat pedig egyáltalán nem vizsgálták felül. Mivel a kiselejtezés tényét csak a felülvizsgálat után tüntethették fel, az ebben való lemara-