Levéltári Szemle, 13. (1963)
Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Szászi András: A belügyminisztériumi iratok első selejtezése: részlet a Belügyminisztériumi Levéltár történetéből / 177–199. o.
- 186 dást a felülvizsgálat lassúságával okolták. Vigh Bertalan segédhivatali főigazgató a selejtezési munkáról 1901. december 28-án az elnöki osztálynak Írásbeli jelentést tett. A nagy lemaradást a selejtezők gyakorlatlanságával indokolta. Rámutatott a már ismertetett, a munkát gátló nehézségekre is. Jelentése szerint a minisztériumi iratokhoz előlratként csatolva volt helytartótanácsi stb. más iratokat is kiselejtezték, ha azokat kiselejtezhetőknek vélték. Kivételt csak azoknál az elóiratoknál tettek, amelyek nem a minisztérium irattárában őrzött "felhagyott Jrattárak"-ból kerültek a minisztériumi iratokhoz. Az utóbb emiitett iratokat összegyűjtették ée jegyzék kíséretében átadták az Országos Levéltárnak, illetve annak a hatóságnak, amelynek őrizetében levő iratok közé valók voltak. Erről a selejtezési utasitás 8. pontja ily értelmű módosítása rendelkezett. Mivel nemcsak teljes alapszámok iratalt, hanem alapszámokon belül egyes iratokat is kiselejteztek, - irta jelentésében Vigh főigazgató -, a selejtet ennek megfelelően csoportosították: "teljesen 1 * és "részben" selejtezettek. Az előbbibe azokat az alapszámu iratokat tették, amely alapszámnak valamennyi iratát kiselejtezték, az utóbbiba pedig az alapszámokból kiselejtezetteket. E csoportokon belül az iratokat szoi'os számsorrend szerint rakták öszeze. A "részlegesen selejtezett" iratokat nem a kezelési könyvekben, hanem annak az alapszámnak az iratjegyzékén tüntették fel, amelyből azokat kiselejtezték. A "felhagyott irattárakba" tartozó előiratok kiselejtezését a megfelelő segédkönyvekben nem tüntették fel, ezt a müveletet akkorra halasztották, amikor a"felhagyott irattárak" is selejtezésre kerülnek. A már emiitett jelentéséhez a főigazgató egy táblázatos kimutatást is mellékelt. Abban kimutatta, hogy melyik évi, melyik kútfő iratait ki, vagy kik selejtezték, ki, vagy kik vizsgálták felül, s a segédkönyvekben a kiselejtezést tanúsító bélyegzést ki végezte el. Kimutatta azt is, hogy a selejtezők összesen 103687 iratot vizsgáltak át, de a kiselejtezett iratok mennyiségéről nem közölt adatokat. S nem tért ki a selejtezési munka minőségének értékelésére sem, mintha a mennyiségen kívül a minőség teljesen közömbös lenne. Pedig mint a munka vezetője, s úgyis mint egyik felülvizsgáló, a főigazgató a selejtezés minőségéről is közvetlen tapasztalatból véleményt tudott volna nyilvánítani. Az a tény, hogy a selejtezők lényegesen kevesebb iratot vizsgáltak át, mint a minisztériumnak a selejtezést megelőző évben keletkezett iratai voltak, bizonyltja, hogy a kizárólag helynyerést célzó selejtezés nem ért célt. Tehát az illetékeseknek a férőhely megoldását máshol kellett keresni. Újra foglalkoztak a 11742 lratceomó és 1883 kötetnyi "felhagyott irattárak" átadásának gondolatóval. Természetesen selejtezés nélkül. Az a terv is fel vetődött, hogy a selejtezést ki kell terjeszteni a ti* évnél fiatalabb iratokra is, amelyeknek mennyisége lényegesen több és sokkal több közöttük a kiselejtezhető is. Döntés azonban akkor még nem történt. Csak az volt bizonyos, hogy 1902-ben a selejtezést folytatni fogják.
