Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Szászi András: A belügyminisztériumi iratok első selejtezése: részlet a Belügyminisztériumi Levéltár történetéből / 177–199. o.

:. kútfő: Községi, rendezett tanácsú városi és gyámügyi 1867-1895, . " : Államrendőrségi, csendőrségi és közbiztonsági 1883Egyes csoportokba tartozó iratok részben egymástól elszakítva az épület más-más pontján levő helyiségekben voltak elhelyezve. A helyiségek többsége mind az iratok épsége, mind a velük dolgozó ember egészsége szempontjából iratok őrzésére alkalmatlan volt. Ezt a körülményt a selejtezési tervezet indokolásában a segédhivatali főigazgató hangsúlyozta is. "Itt meg kell jegyeznem, hogy a legrosszabb pinczehelyiség a a templom alatti, rossz azonban a középső pincze is, a melyben éppen^a belügyminisztériumi iratok vannak és végül kevésbé rossz, illetőleg még meglehetősen jónak mondható a kapu alatti pince, amely kevés költséggel oly jó karba lenne állitható, hogy abba a már selejtezett belügyminisztériumi iratok megnyugvással lesznek elhelyezhetők ..." Nem vitatta, hogy a "felhagyott irattárakat" selejtezzék-e, vagy sem, csupán azt fejtegette, hogy a minisztérium szempontjából előnyösebb, ha a selejtezést a minisztérium irataival kezdik és csak azok selejtezésének elvégzése után térnek át a "felhagyott irattárak" selejtezésére. Arra hivatkozott, hogy a minisztériumi iratok tárgyát a fogalmazói kar jól Ismeri, s ezért azokat selejtezhetőség szempontjából kellően értékelni tudja, A kezelő személyzet pedig ismeri az iratok őrzési rendszerét. Szerinte a "felhagyott irattárakat" már csak a volt helytartóságok és a volt helytartótanács még élő,.nyugdíjas tisztviselői ismerik, azoknak felkutatása körülményes és hosszadalmas. Az utóbbit igen fontos szempontként emelte ki és hangsúlyozta, hogy a selejtezési munka mielőbbi megkezdése nem tür halasztást. Arra is hivatkozott, hogy a selejtezésnek az általa javasolt iratokkal való megkezdése révén hamarosan annyi férőhely áll majd rendelkezésre, hogy a minisztériumi iratok folytatólagos és jó elhelyezésének már nem lesz akadálya. Az utóbbi volt a leghatásosabbnak szánt érv, mert mint ismeretes, a selejtezés kérdése az égető irattári helyhiány miatt vált sürgősen megoldandó feladattá. De a többi indok mellett az a körülmény sem volt mellékes, hogy "e selejtezési sorrend elfogadása esetén a selejtezési bizottság gyorsan áteshet a kezdet nehézségein, s a belügyminisztériumi iratok selejtezésének befejezésekor egy olyan gyakorlott selejtező szervezet állhat rendelkezésre, amely már nagyobb biztonsággal foghat a forgalmon kívüli, kevésbé ismert felhagyott irattárak selejtezési munkájához ..." A selejtezési tervezet benyújtásától a javasolt selejtezés elrendeléséig két év telt el. 1901. február 4-én az elnöki osztály a minisztérium + AZ iratokból nem lehet határozottan megállapítani, hogy a "templom alatti' pince alatt a minisztérium székházával szomszédos Kapisztran-templomot, vagy •* az épületen belül levő volt zárdakápolna pincéjét értették.