Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

kül ugyanis a fenti módszerek alkalmazhatása, a szakositás legnagyobb előnye, a munkálatok országosan egységes voltának biztositása menne veszendőbe. Azt ugyanis, hogy pl. bármilyen rendezési probléma megoldása országos szempontok figyelembevételével, országos tapasztalatokkal és perspektivákkal rendelkező szakember közreműködésével történjék, - vagy valamely tudományos vagy gazdasági probléma bemutatására országosan egységes szempontok szerint történjék feltárás, vagy készüljön tudományos dokumentáció, - csak a központositott és a levéltárigazgatás minden vonatkozásában országosan teljes jogkörrel intézkedni képes szervezet tudja biztositani. Ez persze a munkaszemléletnek és a központosités értelmezésének is sok szempontból jelentős megváltozását igényli. A munkaszemléletet illetőleg egyre jobban meg kell látnunk, hogy az igazi levéltári munka egyre inkább a tudományos, a feldolgozó munkához közeledő tevékenységet jelent: a csak mechanikus rendezések, a raktári kozmetikázások kora lejáróban van, illetve a levéltári munkák értékrendjében e munkák megfelelő helyükre kerülnek. /Ennek előfeltétele persze, hogy mindezek a munkák levéltárainkban végre lezáródjanak, és már csak folyamatos fenntartásuk legyen szükséges./ Helyükbe az iratanyag összefüggéseit és ennek kifejeződéseit kereső, ezt tudományosan feltárni és rendszerezni képes szellemi munka lép. Ugyanígy a központositott igazgatásból is egyre jobban el kell tűnnie a bürokratikus, adminisztrativ-ellenőrző elemnek, s helyébe tudományos-szervező és tudományos-irányitó és segitő elemnek kell lépnie. De el kell tűnnie ugyanakkor a sok levéltárosunkat - nem egy esetben éppen a levéltárigazgatókat is - máig is jellemző partikuláris szemléletnek is, mely egy-egy levéltár négy fala közé zárkózva, hajlamos volt /és sokszor ma is hajlamos/ fetisizálni olyan helyi eltéréseket, melyeknek mélyén pedig, némi vizsgálat után, országosan jelentkező, máshol ugyanúgy, csak legfeljebb más köntösben rejtőző problémák lappanganak. S éppen a szakszerű, tudományos igényű és módsze: ü levéltári munka országos elvégezhetése érdekében ugy véljük, fel kell lazitani a sok levéltárban ma is mereven élő helyi sovinizmust: saját helyi céljainak az országos célok elé való helyezését is. Ha a szakositás módszere elfogadást nyer, és az.ilymódon megoldandó problémák is megállapittattak, ugy véljük, az ezek megoldására hivatott szakértői gárda kiválasztásánál ezek a partikuláris szempontok már szükségképpen háttérbe kell, hogy szoruljanak. Mert ennek a feladatnak sikeres és folyamatos megoldása - ugy véljük - ennek az uj módszerű, központositott igazgatásnak is nagy próbaköve lesz. A központositott igazgatásnak meg kell igy tanulnia nemcsak az ország egész levéltári anyagát egyetlen levéltárként kezelni, hanem az egész levéltári személyi apparátust is egyetlen egységként mozgatni. S a tervezés igy kitáguló perspektívái és a munkaszervezés igy szükségképpen elmélyültebb módszerei révén - ugy véljük - hogy a vezetés stílusában is szükségképpen minőségi változás fog beállni: olyan változás, amit nyilvánvalóan maga az érdemi levéltári munkák fejlesztésére eddig is törekvő,