Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Vörös Károly: Levéltárügyünk néhány kérdése / 1–11. o.

- 11 a jelenlegi munkaszervezési formák mellett azonban még sok bürokratikus, adllnisztrativ munkával is tulhalmozott vezetés fog a legnagyobb örömmel üdvözölni. 8./ A feladatok szakosított és országos perspektívái, de ugyanakkor éppen ennek érdekében továbbra is központositottan irányított megoldása azzal I céllal, hogy levéltárügyünk valóban megfelelhessen az egyre elmélyültebb és intenzivebb levéltári munkát követelő igényeknek, - s igy végülis a levéltári munkák hatásfokának minden eddiginél erősebb növelése; - ennek a problémakörnek felvetése és felvázolása volt cikkünk célja. Nem kivántunk ezen tulmenni, még azokban a fejtegetésekben sem, melyeket egyesek talán utópiának, vagy a valóságtól elrugaszkodott spekulativ fantáziálgatásnak érezhetnek, ügy véljük, hogy az alapvető levéltári munkák a mostani tervperiódusban feltótlenül végigviendő elvégzése után levéltárügyünk számára mégis ebben az irányban nyilnak a legjobb perspektivák. Egyrészt ez felel meg - legalábbis véleményünk szerint - a levéltárügyünkben eddig lefolyt fejlődés tendenciájának, másrészt ez az a szervezési forma és munkamódszer, mely mellett eddigi eredményeinket és a centralizált igazgatás fennmaradásában rejlő kedvező helyzeti adottságot továbbra is a legjobban ki tudjuk használni. Hogy ezzel kapcsolatban cikkünk elsősorban szervezési problémákat emlegetett, s e vonatkozásban is példaként elsősorban az iratanyag levéltári feldolgozásával /rendezés, segédletkészítés, dokumentáció/ kapcsolatos kérdésekre utalt, és nem tárgyalta az iratanyag sui generis tudományosnak tartott /tehát monográfiákban, félfeldolgozásokban megnyilvánuló/ feldolgozásával, publikációjával kapcsolatos kérdéseket /de sok más, ugyanígy számbajöhető kérdést, például az irattárakkal való kapcsolat, levéltári minimum stb../ szintén a szakosítás figyelembevételével megoldható - sőt részben meg is oldott - kérdését sem, melyekre esetleg külön cikkben fogunk visszatérni/ - annak oka az, hogy ez utóbbi területnek.megvannak a maga sajátos külön irányelvei* melyeket elsősorban a történettudományunkkal szemben támasztott igények határoznak meg. Természetes, hogy ezeket az igényeket mindenféle vonatkozásban figyelembe kell vennünk akkor, amikor levéltárügyünk elé majd a konkrét célokat kell kitűzni. De, hogy e célokat a legmegfelelőbb módszerekkel a leghamarabb s a legeredményesebben tudjuk elérni, vagyis levéltári feldolgozómunkánk a legalkalmasabb legyen ezeknek a tudományos igényeknek a kielégítésére, ahhoz ugy véljük - eddigi eredményeinkből tovább fejlődő, azokon alapuló, de minőségileg uj munkaszervezésre és munkamódszerekre van szükség. Izek kidolgozásához - mint levéltárügyünknek véleményünk szerint egyik alapvető kérdéséhez kivántunk a fentiekben néhány szempontot nyújtani.