Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 154 hatóság a tolonclevélen igazolta és visszaküldte a kiállító rendőrkapitányságnak. A tolonckisérő a toloncolt személlyel együtt átadta annak pénzét is. ha ilyet tal Iáit nála az utbainditáskor a rendőrhatóság, A kitoloncolásnak volt egy fordított módja is, a hazatoloncolás, amikor valaki megszökött lakóhelyéről és a rendőrség hazatoloncolta. Ha pl. egy tanonc ott hagyta gazdáját és szüleit, ismeretlen helyre távozott. Ha ezt a rendőrségen bejelentették és a rendőrség hollétét kinyomozta, a kiskorú gyermeket hazatoloncolták lakóhelyére. Körözéséhes és hazatoloncolásához szükség volt a gyermek személyleirására, amit az illető mester, vagy szülő adott meg a városi rendőrségnek. A rendőrkapitányság külön nyilvántartás vezetett a külföldi személyekről. A letartóztatott külföldieket a börtönőrök, vagy a fogházak felügyelői tartoztak a rendőrkapitányi hivatalnak bejelenteni. A vendégfogadók, szállodák tulajdonosai, valamint az iparos segédek szállóinak gondnokai kötelesek voltak a külföldieket bejelenteni a rendőrhatósághoz és rcluk külön nyilvántartást vezetni. Nem érintette ez a vendéglősök, fogadósok belföldi megszálló vendégekre vonatkozó nyilvántartási kötelezettségét. A külföldiek nyilvántartó könyvét a rendőrkapitányság bármikor ellenőrizhette. Ha a külföldiek bejelentése körül mulasztás, vagy hiányosság történt, a polgármester elrendelhette a vétkeseknek rendőri eljárás utján való felelősségre vonását. A tőkés társadalomban intézményessé tett prostitúció, illetve a prostitucionális ügyek intézése szintén jelentős feladatokat adott a kapitányi hivatalnak. Szolgálati cselédkönyvvel és un. türvénnyel látták el a hivatásos kójhölgyeket, A szolgálati cselédkönyv annak bizonyítására szolgált, hogy a prostitúció a kéjhölgynek tulajdonképpeni foglalkozása és szolgálati viszonyban van a bordólytulajdonossal, A cselédkönyvet a prostituált eredeti lakóhelye szerinti elsőfokú rendészeti hatóság állitotta ki. Ugyanazokat az adatokat tartalmazta, ugyanaz volt a rovatos beosztása, mint a háztartási alkalmazottak cselédkönyvének. A cselédkönyv volt a prostituált alapigazolványa, arait magával vitt, ha a helyét változtatta. A türvény, amit a helybeli rendőrkapitányság állitott ki, feltüntette a kéjnő nevét, melyik bordélyháznál lakik, cselédkönyvét melyik hatóság, milyen szám alatt állitotta ki. A türvény érvényessége hat hónapra szólt. Ezt a prostituáltnak állandóan rajánál kellett hordozni. A türvény legnagyobb része az orvosi vizsgálatok részére volt fenntartva, mivel a prostituáltak 3-4 naponként kötelező orvosi vizsgálatnak voltak alávetve. Tartalmazta továbbá a kéjnő pontos szeraélyleirását, tehát a személyi igazolvány szerepét is betöltötte. Bordélyház nyitásához az engedélyt a kapitányi hivatal adta ki. Ellátta a bordélyházak tulajdonosait évenként uj bordélykönyvvel, amely tartalmazta a bordélyház tulajdonosának nevét, életkorát, az utcát, házszámot, mennyi összeget jogosult szedni a prostitucionális szabályrendelet értelmében a házában tartózkodó kéjnőktől. Feltüntette a bordélyházi kéjnők adatait, - a folyószám,