Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 147 nak bejelentése a közegészsági ügyekben illetékes elsőfokú hatóságokhoz; c/ kihágás esetében lefoglalások foganatosítása, s amennyiben elkobzásnak van helye, ennek végrehajtása; d/ a város területén előforduló, s az életet, vagy testi biztonságot és egészséget veszélyeztető eseteknél, különösen életveszélynél való rögtöni intézkedés. Mindezeket az egészségrendőri feladatokat városokban a rendőrkapitányi hivatalok végezték. A kapitányi hivatal állategészségügyi feladatkörét a törvényhatósági állatorvos segítségével látta el. Az állatorvos szolgálati tekintetben a rendőrkapitánynak volt alávetve. Működéséről negyedévenként jelentest kellett tennie a törvényhatósági bizottságnak, a rendőrkapitányság, mint elsőfokú közigazgatási hatóság utján. A városokban a legfőbb állategészségügyi feladatkör volt a ragályos állatbetegségek felismerése, ennek bejelentése a kapitányi hivatalnak és a szükséges védekező intézkedések megtétele* A ragályos betegség megállapítása után a törvényben előirt óvintézkedéseket az elsőfokú közigazgatási hatóságnak kellett foganatosítani és az esetről éppúgy, mint az elrendelt óvintézkedésekről a városi tanácson keresztül értesítenie kellett a földművelődésügyi minisztériumot. A kórleletet az állatorvos rendszerint egy beteg állat hullájának felboncolása által nyert kórismerettel is alátámasztotta. Ha a kőrlelet marhavészt állapított meg, vagy ezt csak gyanítani is lehetett, a rendőrkapitány köteles volt megtenni a legszigorúbb ellenintézkedéseket. Zárlat alá kellett vennie a vészes udvart a szomszédos portákkal együtt* sőt az egész községet is, hogy a szomszédos községek felé a vész tovább ne terjedjen. Meg kellett vizsgálni és össze kellett irni a község egész szarvasmarháéi! omány át „ A vész továbbterjedésének megakadályozására tett intézkedéseket közhírré kellett tenni. Nyomozást kellett indítani arra vonatkozóan, hogy a vész honnan eredt és miként történt a behurcolása. A keleti marhavész elleni ilyen intézkedésekkel egyúttal szüneteltették a szarvasmarhák gulyára járatását és szigorú istállózásukat rendelték el. Vész esetén az óvintézkedések juhokra, kecskékre és bivalyokra is, tehát az összes kérődző háziállatokra is kiterjedtek. Marhavész esetében a városi rendőrhatóságok az 1874:XX. és az 1888: VII. te, s az ezeken alapuló városi állategészségügyi szabályrendeletek szerint tették meg óvintézkedéseiket. Igen komolyan vették a városok a marhavész meggátlását, gyógyítását. Erre jelentős pénzösszegeket is áldoztak. Külön őröket fogadtak fel a vész behurcolásának megakadályozására, vagy ha már felütötte fejét a baj, szükség esetén állatkórházakat állítottak fel a beteg szarvasjószág ápolására. Az állategészségügyet és egyben a közegészségügyet szolgálták a dögszállitásra vonatkozó szabályzatok is. Minden háztulajdonos kötelessége volt a házában, udvarában, vagy kertjében elhullott kisebb állatokat Autya, macska,