Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 143 ­Voltak a v árosi rendőrkapitányságoknak vízrendészeti feladataik is. Ügyeltek arra, hogy a mélyebb fekvésű helyeken összetóduló vizet levezessék, a' vizárkokat tisztántartsák, a város belterületére eső csatornák be legyenek bol­toztatva. A kapitányi hivatal ügyelt a vízlevezető csatornák védőgátjainak kar­bantartására, megjavítására, csatornákon, folyók ágain, töltéseken átvezető hi­dak használhatóságára. Folyók melletti városokban a kapitányság feladatkörébe tartozott a mellékfolyók torkolatának s medrének tisztántartása, vizbe dőlt fák, elsüllyedt hajók kiemelése, parterősitő intézkedések megtét ele, a hajózás zavar­talanságának biztosítása. A városi kapitányság fontos feladatai közé tartozott a tűzrendészet . Minden tüzesetet a város bel-, vagy külterületén ki kellett vizsgálnia. Meg kel­lett állapítania, hogy történt-e gondatlanság, vagy nem. A vizsgálat eredményé­ről jelentést tett a városi tanácsnak. Ha valaki gondatlanságból tüzesetet oko­zott, szigorú büntetést kapott. Ház leégése esetén a kapitányi hivatal jelentése alapján állított ki a városi tanács a tulajdonos részére ártatlansági bizonyít­ványt, hogy a biztosítási összeget megkaphassa. Ha valaki szántszándékkal gyúj­totta fel házát, nemcsakhogy nem kapott hatósági bizonyítványt ártatlanságának igazolására, hanem súlyos büntetésben részesült. A gyujtógátokat a bíróság elé állították. Akinek kötelessége vol't szolgálati beosztásánál fogva a tűzoltás és elsőnek jelent meg tűzoltó felszereléssel a vész színhelyén, a városi tanács pénzjutalomban részesítette. Mindazt jutalomban és megsérülése esetén gyógyke­zelési segélyben részesítették, aki tüzeset alkalmával emberéletet mentett meg. Kapitányi feladat volt a tűzoltó fecskendők, vedrek ós egyéb fel­szerelések beszerzése. Erre a közgyűléstől kapta a megbízatást és a szükséges pénzösszeget; ugyanígy megfelelő tüzoltószertár építésére is. A rendőrkapitány­ságnak kellett gondoskodni a középületek részére víztároló kádak beszerzéséről, elhelyezéséről. Később az önkéntes tűzoltó egyletek, még inkább a hivatásos tűz­oltóság megszervezésével ezek a feladatok jó részben lekerültek a rendőrkapitány válláról és csak bizonyos ellenőrző hatásköre maradt meg. Tűzvész elleni hathatós védekezésre a városok megalkották a maguk tüzrendészeti szabályrendeleteiket. Ezeknek végrehajtása számos feladatot rótt a városi rendőrkapitányodra. A kéménytüz keletkezésének megelőzése céljából eb­ben szabályozták a kéményseprők teendőit. A háztulajdonos, vagy lakásbérlő a ké­mény és takaréktűzhely kitisztítását a kéményseprési könyvben igazolta, s a könyvet a rendőrkapitányság megvizsgálás végett bármikor bekérhette. Ha a háztu­lajdonos, annak megbízottja, vagy lakója a seprés teljesítését alapos ok nélkül akadályozta, köteles volt azt a kéményseprő a kapitányságnak azonnal bejelente­ni; viszont ha a kéményseprő követte el a mulasztást, a háztulajdonos, megbí­zottja, vagy lakója ezt ugyancsak felelősség terhe mellett jelenteni tartozott. A kémények tüzrendészeti fogyatékosságára a kéményseprő felhívta a tulajdonos figyelmét, s amennyiben az a szükséges javító munkák elvégzésével késlekedett, jelentette a rendőrkapitányságnak, AZ uj házak kéményeit használatbavétel előtt

Next

/
Thumbnails
Contents