Levéltári Szemle, 13. (1963)

Levéltári Szemle, 13. (1963) 1–2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Kopasz Gábor: A magyar városok rendészete a dualizmus korában / 131–159. o.

- 139 közigazgatási teendőkkel is meg volt terhelve. A kapitányi hivatalok szerves részei voltak a városok közigazgatási organizmusának. Ámig minden ügyet közgyűlésben intéztek, a rendőrkapitányt a közgyűlés a tanácsnokokkal együtt bizta meg közigazgatási ügykörrel, így kapott Pécsett a közgyűléstől megbizatást a városi kapitány - rendszerint egy tanácsnokkal együtt - végrendeletek elhelyezésére, bortermés összeírására, városi korcsmák bérbeadására, házastársak közötti vitás ügyek elintézésére és a közgyűlés által kiosztott egyéb közigazgatási feladatok ellátására. Más városoknál is foglalkoztak a rendőrkapitányok szabályrendeletek szerkesztésével, hagyatékügyekkel, városházi épületrészek javításával, városi vendégfogadók karbantartásával, városgazdasággal, zálogintézettel, végrehajtással kapcsolatos árverésekkel, magánfelek közti adás-vételi ügyletekkel, kórházak épületügyeivel, iskolaépületekkel, színházépülettel, földmérési dijak kimutatásával, vagyis olyan ügyek intézésével, amelyek egyébként a gazdasági, pénzügyi, szociális és kulturtanácsnokok, a városi főügyészek és mérnökök hatáskörébe tartoztak. Később egyre több, nem hatáskörbe tartozó ügyet levettek a rendőrkapitányok válláról, de mind végig, tehát a vidéki rendőrség államosításáig, a rendőrkapitányságok a városok első fokú közigazgatási hatóságai maradtak. A kapitányi hivatal adta ki a különböző bizonyítványokat, cselédkönyveket, tette közhirré a helyi ós vidéki hirdetményeket, kézbesítette a határozatokat, idézéseket, megállapította a bérkocsi viteldijakat, stb. Tehát a rendőrkapitányok intézték azokat az alsófoku közigazgatási ügyeket, amelyek a városokban községi szinten előfordultak. Más szóval: a kapitányi hivatalok voltak a városok "községházai". Az első fokú igazgatási teendőkön kivül a kapitányságok végezték a rendőri bíráskodást. A rendőri, vagy kihágás! biráskodás a rendőrhatóságoknak szabálysértések feletti Ítélkezéseit jelentette. A kapitányi hivatal rendőri tisztviselői közül rendszerint egy személy volt raegbizva a kihágási bíráskodással. A rendőri büntetőbiró a szabálysértési ügyekről külön iktatót vezetett és az elintézett ügyeket külön irattározta. Itt kerültek elintézésre az alkalmazottak be nem jelentésével, erdei szabálysértésekkel, termények hamisításával, verekedésekkel, mezőrendőri, tüzrendőri szabálysértésekkel, iskolamulasztásokkal, adóüggyel, csavargással, botrányos részegeakedéssel, kéregetéssel, utfoglalással, hamis mérleg használatával, vámcsalással, hatóság rágalmazásával, iparengedély nélküli vállalkozással, titkos kójelgéssel, éjjeli csendháboritássál, kereskedők, iparosok, termelők árdrágításával, közegészségügyi szabályok meg nem tartásával kapcsolatos kihágási ügyek. Arra vonatkozóan, hogy mi minősül kihágásnak, az érvényben levő törvénycikkek, kormányrendeletek, törvényhatósági szabályrendeletek voltak az irányadók. Az országos törvényhozás bármilyen cselekményt, vagy mulasztást kihágásnak minősíthetett, viszont a miniszteri rendelet, vagy törvényhatósági szabályrendelet, csak a rendőri tilalomnak megszegését nyilváníthatta kihágásnak. A rendőrkapitányságok kihágási bíráskodását 1911-ig meglehetősen nagy tisztázatlanság jellemezte. Nem volt könnyű feladata a kapitányi hivatal-