Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - IRATTÁRI MUNKA - Vágó László: Az ügyiratkezelésről / 94–101. o.

zé>t "tudomásul szolgál" jelzéssel kivannak irattárba tenni, A lelkiismeretes ügyiratkezelő sem az előbbi, sem az utóbbi esetben nem helyezi irattárba az anyagot", mig a határidő megjelölésének szükségességére, vagy a jelentéstételi |#t»ltffttf*f betartására az ügyintéző figyelmét fel nem hivja, illetőleg - az utóbbi tfitfcfft » meg nem győződik arról, hogy az intézkedés nélküli irattározás a ki arányosé Wftjezett akarata, tudatos cselekvése volt, amiért természetesen fslelősségpl ta*Tto» zik. Az ügyiratkezelő szervek az ügyfeleknek is szolgáltaié szervei,©sikor fe„ adványaikat átveszik, adminisztrálják* biztositják, hogy azok az illetékes ügyintézőkhöz kerüljenek; gondoskodnak arról, hogy az Írásbeli intézkedéseket az ügy^ felek posta utján, vagy személyesen átvehessék. Felvilágositált is adnak az érdé, kelteknek az ügyiratok Iktatószámáról, hollétéről, közreműködnek m ügyfelek i.rat» betekintési jogának gyakorlásában /1957,évi IV. tv, 56, §/ stb, Az emiitett példák távolról sem meritik ki teljesen azokat a formákat,a* melyek révén az ügyiratkezelő szervek szolgáltató tevékenységit végeznek és elő* segitik az ügyintézés zökkenőmentes vitelút. A lehetőség szinte korlátlan arra, hogy a vezetők a szolgáltató tevékenységet széles körben kifejlesszék, különösen ami a vezetés ügyintézés feletti rendszeres ellenőrzésébe? történő adatszolgálta= tást illeti, A legkorszerűbb és legcélravezetőbb ügykezelési formák tudományos kuta** tási területet jelentenek, ez alátámasztani látszik azt az állításunkat, &©§y U ügyiratkezelési munka nagyon fontos területe az államigazgatásnak, A kérdést inzert említjük ismét nyomatékkal, mert egyáltalában nem közömbös, hogy azt a Mk kát milyen felkészültséggel rendelkező személyek végzik, Helyes lenne, ha m íh* letékesek az uj alkalmazásoknál - legalább járási szintig - figyelembe vennék az Imolái végzettséget,és csak olyan személyeket alkalmaznának, akik a? általános iskola nyolc osztályát elvégezték, Később célszerű lesz megfontolás tárgyává t§n» ni, nem lenne-e szükséges érettségi letételét e területen is kritériumként kiköt« ni, Semmiképpen sem látszik ez túlzott követelménynek, ha figyelembe vesszük,fee§y ma már egyre, több és a jövőben mé^ inkább szaporodni íopak a gyárakban is az e« lyan szakmunkások, akik középiskolai érettségivel rendelkeznek? Ma fflég nem oldha* tő meg, hogy az ügyiratkezelői állások betöltését jogszabályban rögzített képesig téshez kössék, azonban az uj felvételek alkalmával mindinkább, d§ terro&szetesen fokozatosan, keresztül vihető ez az elgondolás. Az viszont minden nehézség nélkül megoldható, hogy az újonnan felvett ke* zelő felkészüljön a rendelkezésre álló szabályzatból és a tanultakról »isd el©#* létben, mind gyakorlatban adjon számot az igazgatási osztály vezetőjének, Az i= gazgatási osztály vezetőjét a felkészültség ellenőrzésére * osztályonkénti iktatás esetén - a társosztály vezetője fel is kérheti, Lehet, hogy egyesekben felmerül az a gondolat, hogy ezek a követelmények magasak, azonban nem szabad elfelejteni, hogy az ügyiratkezelést munka megfelelő ellátásához nem-elég - bár nagyon fontos - a gyakorlat, hanem a szabályok,az azek között levő belső összefüggések tudatos ismerete is szükséges, II. A feszabadulástól napjainkig eltelt időszakban több kisMet törtfet 88 ügyiratkezelés szabályozására. Az erre vonatkozó intézkedések valóban ssak kísérletek voltak, ha figyelembe vesszük, hogy viszonylag rövid ideákban * esupán a helyi közigazgatási, illetőleg államigazgatási szerveket liklstff * négyféle rendszer szerint iktatták az iratokat, L Közvetlenül a felszabadulást követően. § helyi önk§FSáfíyzatok folytat-