Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Páhi Ferenc: A kereskedelmi igazgatás fejlődése / 80–93. o.

- 80 TÖRTÉNETI ADATTÁR ... P á h i Ferenc: A KERESKEDELMI IGAZGATÁS FEJLŐDÉSE A kereskedelem fokozatos fejlődésével mindinkább kialakultak a kereskedelmi kapcsolatok, s ehhez, valamint a kereskedéssel foglalkozók érdekeinek védelméhez szükséges volt bizonyos rendszabályok alkalmazása, - bizonyos társulások létrehozására. Már az 1948. évig működött és közel egy évszázados múltra visszatekintő kereskedelmi és iparkamarák felállítása előtt találunk kereskedelmi csoportosulásokat, amelyeknek a feladata - hasonlóan a különböző iparágak céheihez - a bennük tömörült kereskedők érdekvédelme volt. Ez az érdekvédelem részben a kívülállókkal, részben pedig a csoporthoz tartozó többi kereskedővel szemben jelentkezett. Ilyen kereskedelmi csoportosulások voltak a kereskedelmi társulatok,testületek /Grémium/. Ezeket a törvények többféle kiváltsággal ruházták fel.így például hiába felelt meg a kereskedő a kereskedéshez szükséges összes feltételeknek, - addig boltot nem nyithatott, amig a társulat tagjai sorába fel nem vette. A társulatokba történő felvételnél szigorú szempontok érvényesültek. A társulatok ellenőrizték az inasok kiképeztetósót, felszabadulását, a legények vándorlását és kiképeztetésót, a próbamunkát és az egyes üzletágak terjedelmét is.Aa inasok és segédek számát a Grémium állapította meg. A kassai kereskedőcéhnek /Grémium/ első szabályzata 1446-ból való. flppen ugy, mint az 1575-ből származó szabályzat is: rendelkezéseket tartalmaz a bevételekről, felügyel az erkölcsökre stb., s bizonyos igazgatási feladatot ia ellát, mert /a rendes helyi vásárokat kivéve/ kizárja a kassai kereskedelmi elitből az idegen, nem kassai kereskedőket. Ugyancsak a kassai kereskedőcéh 1632. évi szabályzata az inasok kiképzési idejét hat évben állapítja meg, intézkedik továbbá a vásárokon megjelent kereskedők sátrainak elhelyezési rendjéről, A kereskedelmi társulatok önállóságát legjobban a bizonyitotta, hogy csak az a kereskedő űzhette foglalkozását, akit a társulat tagjai sorába iktatott.enélkül hiába rendelkezett minden egyéb - a kereskedés folytatásához szükséges - kellékkel. Ezt a jogot a szabad kereskedelmet kimondó 1840. évi 16.t.c. alaposan megnyirbálta. A törvénycikk 2. §-a ugyanis igy rendelkezik?