Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 1. szám - TÖRTÉNETI ADATTÁR - Páhi Ferenc: A kereskedelmi igazgatás fejlődése / 80–93. o.

- 81 "Rendes kereskedést azonban nem nyithatnak, s magokat mint kereskedőket be nem jegyeztethetik: a/ azok, akik 20. évöket el nem érték, b/ bármely vallás papjai, s a szerzetesek, * c/ valóságos szolgalatban lévő katonai személyek, d/ az alkuszok. * e/ kik csődület és bukás ... alá kerülnek, a csődületi bíróság Ítélete által rendes kereskedés űzésétől eltiltattak, f/ akik csalási bűnök miatt megfenyittettek, g/ akik elmebeli fogyatkozásuk miatt törvényes gondviselés alatt állnak, n/ a d/, e/ és f/ pontok alatt előszámlált személyek feleségei." A fent felsorolt pontok között - amelyek kizáró okok - nem szerepel sem pro sem contra a társulati tagság. Még tovább megy és még nagyobb rést üt a társulatok hatalmán az 1840: 19. t.c. A törvénycikk l.§-a az alábbiak szerint rendelkezik: "Mihelyt valamely városban vagy mezővárosban több mint 10 kereskedő,gyártó vagy közkereseti tagtárs létez, ezek kereskedői testületet e thatnak,s abba más ugyanazon megyében lakó kereskedőket, gyártókat 5s közkeres; tagtársakat is bevehetnek és ügyeik elintézésére, pénztárok kezelésire s az alkuszok feletti vigyázásra választmányt s elnököt szótöbbséggel választhatnak, megjegyeztetik azonban, hogy az ily kereskedői testületek valóságos bejegyzett kereskedőt, ha az a testületbe lépni akar s mint testületi tag kötelességeit teljesiteni késznek nyilatkozik, a felvételtől el nem zárhatnak." Az 1840. évi törvények a korábban már működött kereskedői társulatokat érzékenyen érintették. Ezért szükségesnek látszott egy olyan szervezet felállítása, amely - ha nem is helységenkint, hanem nagyobb területi egységen - a kereskedők érdekvédelmét szolgálná. Ez - az 1840. évi törvények után annyira óhajtott szerv lett a kamara. — • ~* • Mielőtt a kamarák felállítását, illetve azok fejlődésével kapcsolatos kérdéseket tárgyalnánk, tekintsünk vissza a kereskedelmi igazgatás módjára a közelmúltban megszűnt kamarákat létrehozó 1868: 6. t.-c. megalkotása előtti időre. A kereskedelmi igazgatás 1848-ig a Helytartótanács Kereskedelmi és közgazdasági osztálya feladata volt, attól vette át ezt a jogkört 1848-ban a földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter. A szabadságharc leverése után 1850-ig a kereskedelmi és iparügyeket a katonai közigazgatás, majd ennek megszűnte után a helytartósági osztályok látták el 1860-igl 1860-ban, amikor az abszolutisztikus államigazgatási szervek megszűntek, újra az 1848 előtti állapot állott elő és a Helytartótanács megfelelő osztálya látta el a kereskedelmi igazgatást 1867-ig, amikor az uj magyar minisztérium megalakult és a kereskedelmi ügyek irányítását a földművelési-, ipari- és kereskedelmi minisztérium vette át, . — • — E visszapillantás után térjünk át a kamarák felállításának kérdésére. Az 1840. évi törvények megjelenése után - mint erről már fentebb szó volt - hiányát érezték a kereskedők egy érdekvédelmi szervnek. - Az Osztrák-Magyar Birodalom területén /Fiúméban/ 1811. óta már működött az első kereskedelmi éa iparkamara. 1814 óta kereskedelmi küldöttség /deputazione mercantile/ elnevezéssel működött átmenetileg, mig 1829-ben hivatalosan is ezt az elnevezést kapta. 1850-ben újból kereskedelmi és iparkamarának nevezett szervezetként találkozunk vele, s ekkor Fiume várost és kerületét, Buccari várost, Cirkvenioát,Cabar, Delnice és Verboskó járások területét foglalta össze. Az 1850. március 18-án