Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 104 nótárius ügykörébe. A rendezést tehát meg kellett kezdeni, illetve ott folytatnii ahol a főjegyző azt épen jónak találta. Általános utasitás,vagy szabályzat nem állt rendelkezésre, igy az ötletszerűen végrehajtott rendezés sikere a lelkiismeretességen kivül a hozzá való érzéktől, egyéni ügyességtől függőt. Az ellenőrzéssel a főispán volt megbizva, akinek azonban, - mint már emiitettem - sem ideje,seift kellő jártassága nem volt az ilyen levéltári problémák megoldásához. A feladat végrehajtásában a két aljegyző támogatást nyújtott ugyan a főnőtariusnak, de az elmaradás oly nagy méreteket öltött, hogy az egyre jobban bürokratizálódó közigazgatás szövevényes ügykezelése mellett csak igen vontatottan haladt a rendezés munkája» 1781-ben ezért ujabb sürgetés érkezett a Helytartótanácstól, amely hivatkozva a még egy évtizeddel előbb megküldött főispáni instructio-ra, haladéktalan jelentést kért a levéltár rendezettség! állapotáról, különös tekintettel arra,hogy milyen évfolyamig vannak az iratok rendbe szedve, regesztrálásuk megtörtént-e és szekrényekben van-e az iratanyag tárolva,*? ' A megye hatósága ezúttal sietett a válaszadással,melynek lényege a következő volt: A megyei levéltárt régi szűkös és megrongált helyéről át kellett költöztetni a Sedria tágasabb helyiségébe, ahol már szekrényekben és fiókokban vannak az iratok elhelyezve. Épen ezért, mivel a pusztulástól kellett az iratokat megmenteni, a rendezési munkák megkéstek. De igy is megtörtént a legszükségesebb szétválogatás. Külön vannak csoportosítva: 1/ az Acta Publica, 2/ az Acta Processualia, 5/ az Acta Privatorum és 4/ az Acta Perceptoralia. Közülük a legnagyobb mennyiséget kitevő peres iratoknak már a regesztrálása is befejezést nyert. A közigazgatási és magánokiratok mutatózása folyamatban van, mig a számadási anyag sorba rakva, évek szerinti elrendezésben található. Ez a jelentés volt az első a levéltár életében, amely konkrét rendezési munkáról számolhatott be. Része volt benne a főjegyzőn kivül a Il-od aljegyzőnek is, akinek tisztségét II.József lajstromozói állássá /regestrator/ szerveztétte át. Feladatköre kizárólag a levéltári munkára terjedt ki, de elsősorban a folyó ügyeket volt köteles lajstromba foglalni. Vele szemben az I. aljegyző a birósági tárgyalásokon helyettesitette a főnotariust s neki kellett az ülések jegyzőkönyveit a végzések fogalmazványait elkészíteni. 1784-ben a főjegyző javaslatára ujabb fiókok beszerzése vált szükségessé, hogy a nagyobb méretű iratokat is célszerűbben lehessen elhelyezni az archivum* ban. ' A császári reformok során önkormányzatát vesztett megyeigazgatás ugyanis ekkor már ontotta az iratok mindenféle fajtáját. A főjegyző felügyelete mellett működő kancelláriában öt irnok működött /3 győrmegyei és 2 mosonmegyei/ és a Mosonvármegyével 1785-ben egyesitett megyehatóság élén álló Győry Ferenc főispán, egyben kerületi királyi biztos - mindent elkövetett, hogy a jozefinista rendszer bürokratizmusának hűséges kiszolgálója legyen. Az alispáni pecséten kivül a.vármegyei levéltár kulcsait is magához vetette,-^ / hogy ellenőrzése és befolyása a közigazgatás valamennyi területén érvényesülhessen. Emellett a Helytartótanács is állandóan küldözgette leiratait az uralkodó által bevezetett ujitások, rendelkezések végrehajtása céljából. Ezek egyrészt a közigazgatás és törvénykezés egyes kérdéseit érintették behatóbban, másrészt az *5 * Közgyűlési jegyzőkönyv. 1781/303. sz. 16

•/ Közgyűlési jegyzőkönyv. 1784/816. sz. *? ' Közgyűlési jegyzőkönyv, 1785/435. az.