Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.
- 105 országosan elrendelt levéltár-rendezésekre vonatkozólag tartalmaztak részletes útmutatást. így az 1785-ben megküldött leirat a megyeigazgatás és igazságszolgáltatás elhanyagolt állapotára hivatkozással az alábbiakban intézkedett: 1/ a vármegye köteles a levéltárban dolgozó tisztviselőktől esküt venni s regesztráló munkájukat csak a főjegyző ellenőrzése, felelőssége mellett végezhetik; 2/ a-nemesi katasztert el kell késziteni és a vármegye pecsétjével, valamint az ebben eljáró' összes tisztviselők aláirásával kell ellátni; 3/ a jegyzőkönyv mindig legyen bekötve, számozva és a közgyűlési iratokat a főjegyző aláirásával, illetve a vármegye pecsétjével kell ellátni; 4/ az egyes ügyek a jegyzőkönyvekben külön legyenek determinálva; 5/ az Acta Publica egyik jegyzőkönyve mindig ugy legyen vezetve,hogy a paragrafusokat, ügyszámokat könnyen fel lehessen ismerni és a főjegyző sajátkezű aláirása soha se hiányozzék a protocollumból; 6/ a tiltakozásokat /protestationes/ kivonatolva be kell vezetni a jegyzőkönyvbe; 7/ a fragmentumos, sérült jegyzőkönyveket is meg kell őrizni a levéltárban. 8 ' Alig vette kézhez a közgyűlés ezeket a rendelkezéseket, már ujabb leirat érkezett a vármegyéhez, mely szerint tudomására jutott a Helytartótanácsnak, hogy az archivum még mindig nagyon zilált állapotban van és a regesztrálás munkálatai sem folynak annak rendje és módja szerint. Ezért utasitotta a megye hatóságát, hogy jelöljön ki egy bizottságot a helyzet kivizsgálására és annak megtörténte után tegyen jelentést a kerületi királyi biztosnak. A közgyűlés Sibrik Antal alispán elnöklete mellett Dongó Mihály kanonokot, valamint Csernyánszky Mihály és Kiss János megyei törvényszéki ülnököket biz ta meg a vizsgálat lefolytatásával. ' ' A bizottságnak egyúttal feladata volt arra vonatkozólag is javaslatot tenni, hogy a vármegye egyesítése folytán megnövekedett adminisztráció iratanyagát miképen lehetne célszerűbben elhelyezni. A rendelkezésre álló levéltári helyiségek ugyanis már igen szűkösek voltak, a beérkező uj iratok nagy része már a földön hevert. Ezzel egyidejűleg a mosonmegyei levéltár anyagának Győrbe való szállítását is elrendelte a királyi biztos, sőt ismételten sürgette annak végrehajtását a mosoni rendeknél. ' Az átszállitás azonban nyilván nem történhetett meg, - az egykorú feljegyzések sem tartalmaznak erre vonatkozólag tájékoztatást - miután a Győr megyéből összegyűlt tekintélyes iratanyag elhelyezése is megoldhatatlan fela• datok elé állitotta a megye hatóságát. A vizsgálat eredményéről az alispán csak a következő esztendőben /1786./ tett jelentést Győry Ferenc főispánnak. Ebben vázolta ugyan a levéltár általános helyzetét és a mutatózott, illetve még regesztrálásra váró iratanyagot, de jelentése igen hézagos lehetett s még kevésbé kielégítő, mert rövidesen utána további információt kórt a királyi biztos közvetlenül a vármegyei főjegyzőtől, a lajstromozási munka helyzetéről és további folyamatáról. 21 ' Az ügyeknek ez a felületesebb kezelése ekkor már a rendiség fokozódó elégedetlenségének volt a következménye, amit az uralkodó sorozatos reform-intézkedései váltottak ki. A közgyűlési korlátozások, a tisztviselői kinevezések és elbocsátások, a megyei bíráskodási jogkör megszüntetése, mind olyan újítások voltak, amelyek végképen elkeserítették é3 a közügyek iránti nemtörődömségbe döntötték a nemességet. így a főjegyző is csak többszöri sürgetés után terjesztette be jelentését a közgyűlésnek, ennek részletei azonban nem derülnek ki a szűkszavú iratokból. 18 * Közgyűlési jegyzőkönyv. 1785/438. sz. 19 ^ Közgyűlési jegyzőkönyv. 1785/524. sz. 20 / Mosonmegye levéltára. Közgy. jkv. 1786/438, 645, 741. sz. 21 '-. Közgyűlési jegyzőkönyv. 1786/522. sz.
