Levéltári Szemle, 12. (1962)
Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.
105 Különösen a börtönök és vele szomszédos helyiségek szenvedtek legnagyobb kárt. Matla György alispán ezért a megyei levéltárt is átköltöztette a Sedria helyiségébe, ahol már egy további szekrény és a regesztráláshoz szükséges más kellékek /asztal, fiókok / várták a részben ismét ládákban tárolt, felhalmozódott iratanyagot. . A következő esztendőben ujabb utasitást kaptak a főispánok a királynétól. Ebben már nem elégedett meg csupán a régebbi instructio-adással, hanem jelentést is kért a levéltárak rendezettsége, lajstromozottsága felől és tájékoztatást arra vonatkozólag, hogy milyen korabeli iratokat őriznek az egyes archívumok. Minden bizonnyal, ennek hatása alatt adhatta ki Győr vármegye főispánja rendelkezését, melyet azután a közgyűlés is magáévá tett. Eszerint legfelsőbb parancsnra haladéktalanul meg kell kezdeni az országos érdekű iratok kiválogatása után megmaradt levéltári anyag regesztrálását. A munkát a vármegye főjegyzőjének kell elvégezni, de mivel a levéltár igen confusus állapotban van, más esküt tett megyei tisztviselőket is segítségül kell adni. Evégett a rendek a még korábban e célra megszavazott 200 forintot 300-ra emelték fel, a munka végrehajtására határidőt szabtak és kötelezték a főnotariust, hogy az iratrendezés megtörténtéről, valamint az elkészített elenchusok rendszeréről jelentést tegyen a közgyűlésnek. 1 * ' A terminus nem derül ki az egykorú feljegyzésekből ós a továbbiakban arról sem olvashatunk, vajon a vármegye főjegyzője mikópen teljesitette feladatát. Csupán a megyei levéltárak állapotáról beterjesztett 1772/74. évi hivatalos jelentésnek Győr megyével kapcsolatos részéből derül ki, hogy nagyon kevés hatása volt az 1769-es évi főispáni utasításnak. Mária Terézia már kezdettől fogva számolt a vármegyék bizonyos fokú huzódozásával és tisztában volt azzal, hogy a fegyelem terén lazasághoz szokott hivatalnoki kartól levéltári vonalon nem sok eredményt remélhet. Ezért türelemmel várt, szinte két évtizeden át, hogy a gyakori sürgetések talán felkeltik a rendiség ily irányú érdeklődésót. Amikor azonban látta, hogy a korszellem befolyása alatt a javulás lehetőségei igen valószínűtlenek, a Helytartótanács által 1772-ben bekövetelte a rendeletben körvonalazott helyzetjelentéseket. Győr vármegye ebben a jelentésében közölte a levéltár 1767-ben történt átköltöztetését, de a belső rendezési munkákra vonatkozólag bevallani kényszerült, hogy azok csak az ujabb időben kezdődtek meg, a lajstromozás viszont teljesen el van maradva. A felterjesztés szerint: "vannak ugyan a régi Írásokhoz lajstromok, de annyira zavartak, hogy a keresés bennök nehézséggel jár, minélfogva átdolgozásuk szükséges." 14 ' A Helytartótanács persze nem fogadta el ezt a nagy általánosságban küldött, rövid beszámolót, hanem felhívta a főispánt, hogy a levéltár-rendezés további menetéről időnkint tegyen jelentést felettes hatóságának. Zichy Ferenc főispán azonban sokirányú elfoglaltsága miatt csak egy izben küldött tájékoztatást a helyzetről. Felterjesztésében kifejtette, hogy bár a vármegye főjegyzőjét ismételten utasította az elmaradt munkák pótlására, a téli időszakban a levéltári helyiségekben nem lehet dolgozni, miért is hosszú időt fog igénybe venni a rendezés fáradságos munkája. Ezenkívül az iratok az átköltöztetés során a teljes rendetlenség állapotába kerülték. A munka talán azért is ment olyan nehezen, mert az amugyis szerényen fizetett főjegyző külön díjazást szeretett volna kapni e hosszadalmas munkájáért.de a Helytartótanács elzárkózott minden ilyen irányú kérelemtől, hangsúlyozva, hogy az archívum kezelésével és őrzésével járó feladatok szorosan beletartoznak a fő" / Közgyűlési jegyzőkönyv. 1769/218. az. 14 / Századok. 1903. évf. VIII. füz. 758. 1.
