Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 102 ságuk miatt nem értek rá az ilyen részletkérdésekkel való behatóbb foglalkozásra. De a megyei hatóságok sem sokat törődtek az utasítás egyes kitételeivel. Erre mutat Győr vármegye példája is, holott épen elég munka akadt volna a levéltári megőrzésre szánt iratok körül. 1757-ben maga a közgyűlés állapitotta meg, hogy a megye levéltára a legzüllöttebb állapotban van. /"Archívum hujusce Comitatus in confusissimo statu..." etc./

9 ' s ezért utasította is a vármegye jegyzőjét, hogy aljegyzőivel /vicenotarius/ együtt rendezze, regestrálja az iratokat és készítsen róluk használható elenchusokat, E fárasztó munka elvégzéséért még ugyanazon az ülésen 800.-forintot szavaztak meg a rendek. Az ordinarius notarius-t, - akit ekkor már főjegyzőnek neveztek s kifejezetten a megyei levéltár őre, kezelője volt - ebben az időben már egy, vagy két aljegyző támogatta felszaporodott munkájában. Tisztségük a XVIII. század közepe táján nyert végleges szervezést, - Győr vármegyénél az 1749. évi tisztújítás alkalmával találjuk a vicenotarius első említését.

10 ' A kancellária részéről nyújtott írnoki segítség ugyanis ekkor már nem volt elégséges, a főjegyzőnek olyan munkatárs kellett, aki szükség esetén még a fogalmazási teendőkben is helyettesíteni tudta őt. ügyköre ugyanis a közigazgatási ós törvénykezési kereten túlmenően,lassankint a pénz- és adózási kérdések intézésére is átterjedt. Az 1771. utáni győrmegyei tisztújítási protöcollumokban a két vicenotarius már I.-ső, illetve II.-od aljegyzőnek van titulálva s közülük az utóbbinak főleg a levéltári munkákban való segédkezés volt a kötelessége. Időközben Batthyány Lajos nádor az 1722/23. évi 45. törvénycikkre való hivatkozással, többszöri előzetes felszólitás után 1764-ben újból felhívja a rendeket, hogy amennyiben a vármegye levéltárában még volnának országos érdekű közigazgatási, bírósági, vagy országgyűlési iratok, azokat mielőbb adja át a megye hatósága az Országos Levéltár részére. ' Egykorú feljegyzések hiányában, a felhívás tartalmából feltehető, hogy Győr megye az első leiratra /1755-ben/ csak nagyon kevés iratanyagot adhatott át a nádor által kiküldött bizottságnak. De' nem is cselekedhetett másképen, mivel a'levéltár akkori rendezetlensége még a leggondosabb kutatást is lehetetlenné tette volna.De ugy látszik,az elvégzett rendezgetések során 3em kerültek elő ilyen természetű iratok, mert a véglegesen megküldött válaszirat nemleges volt. Ugyanebben az esztendőben az 1764/65. évi 11. törvénycikk már a vármegyéket is kötelezte, hogy archívumaikat fokozott figyelemmel kisérjék és időnkint ellenőrizzék azok használhatósági állapotát. A legfelsőbb fórumok részéről tehát már egyre növekedett a levéltárak iránti érdeklődés, különösen Mária Terézia uralkodása alatt, ezzel szemben a megyék részéről annál kevésbé volt ez tapasztalható. Ha történtek is néha intézkedések a közgyűléseken, általában nem sokat törődtek a rendek az ilyen ügyekkel. Inkább csak kényszerből foglalkoztak velük, ha már megsokallták a felülről érkező sürgetéseket, vagy a körülmények már nem engedték elodázni a legszükségesebb döntéseket. így történt ez 1767-ben is, amikor a generális congregatio kénytelen volt megállapítani, hogy a négy év előtti szörnyű földrengés következtében,- melynek emléke még most is "borzadályba ejti" a város lakosságát, - a vármegye székháza^ annyira megrongálódott, hogy alaposabb kijavítását'nem lehet tovább halasztani. ' ' Közgyűlési jegyzőkönyv. 1757/363. sz. 10 /protocollum Sedium Restauratoriarum. 1749. 11 'Közgyűlési jegyzőkönyv. 1764/155. sz. *^ 'Közgyűlési jegyzőkönyv. 1767/205. sz.