Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 101 A török megszállás négy esztendejében /1594-1598./ csak a városfalakon kivül lehetett a megyegyüléseket megtartani. De ezt megelőzően is az újkortól kezdve, sőt utána még másfél századon keresztül a mindenkori alispán lakásán jött öszsze rendszerint a nemesség, hogy megvitassa ügyes-bajos dolgait és igazságot szolgáltasson a felmerült peres kérdésekben. Néha azonban előfordult, hogy az ekkor már komoly múltra visszatekintő un. "régi városháza" termében ült össze a sedriával egybekötött congregatio. Ezek a körülmények nagyon késleltették a mai értelemben vett megyei levéltár kialakulását, bár az 1721. évi közgyűlési jegyzőkönyvben már találunk határozott intézkedést a vármegyei jegyző őrizetében lévő archívum irányában. x A rendek ugyanis még korábban, Gulik László és Pozsgai Ádám személyében bizottságot küldtek ki, hogy a Fiáth Ferenc megyei nótárius által tárolt iratokat rendezze ós mutatózza. A munka a jegyző ellenőrzése mellett folyt és két hétig tartott. A bizottság jelentését a közgyűlés tudomásul vette s egyben kiutaltatott 50 forintot a házi pénztárból, a jegyző házában felállitandó levéltár legszükségesebb felszerelésére. Ez az első adat, amely az archívum comitatus-t emliti s belőle azt következtethetjük, hogy iratanyaga már eléggé bőséges lehetett, ha rendezgetése két hetet vett igénybe és elhelyezésére már külön helyiséget kellett biztositani. Az igazgatási és törvénykezési ügyvitel kiszélesedése mindenesetre már egyre nagyobb számban termelte az akta-anyagot, úgyhogy 1735-ben ujabb iratőrző szekrényt /arraarium/ kellett a levéltár részére készíteni.' ' További haladást jelentett a levéltáralakulás szempontjából az 1723. évi 73. törvénycikk, mely minden vármegyének kötelességévé tette, hogy közgyűlések és Ítélőszékek tartására alkalmas székházról gondoskodjék,mégpedig olyanról, amely az archivum és rabelhelyezés kérdését is megoldaná. Igaz, hogy a vármegyék nagy része csak igen vontatottan tett eleget a törvény rendelkezéseinek, de ez az intézkedés már azt jelentette, hogy a levéltárügy megyei viszonylatban is a korszerűbb fejlődés útjára tért. Győr megye is eleinte vonakodott a székház-épités, illetve vásárlás gondolatától, a rendek még 1748-ban is Mecséry Dániel alispán lakásán tartották a közgyűléseket. De a következő esztendőben már rászánta magát a megye hatósága, hogy a törvényes rendelkezéseknek eleget téve, megvásárolja az időközben elhalt alispán özvegyének családi kúriáját. Az 5000.-forintért átvett épület eredeti formájában szűk lett volna megyeházi célokra, ezért 1750-ben a mellette lévő telkek bevonásával teljesen átépítették. Ebben a székházban kezdte meg tehát működését Győr vármegye hatósága a XVIII.század derekán és itt nyert uj otthont a megyei levéltár is, a börtönök közvetlen szomszédságában. Lassankint a kormányszékek is szorgalmazni kezdték a vármegyei archívumok rendezését, gondozásba vételét, sőt az uralkodók is ráeszméltek mind jobban növekvő jelentőségükre. Mária Terézia 1752-ben a főispánokhoz intézett utasításában külön felhívta a figyelmet a levéltárakra és elrendelte iratanyaguk rendezését, lajstromozását, valamint a különféle jegyzőkönyvek mutatózását. Sajnos, ennek a legfelsőbb helyről érkezett rendeletnek csak igen kevés gyakorlati haszna volt, amiben nem csekély részük volt az akkori főispánoknak is, mivel sokirányú elfoglalt* / Közgyűlési jegyzőkönyv. 1721/57-58. sz. 7 / Közgyűlési jegyzőkönyv. 1735/222. sz. 9 / Instructio pro supremis Comitibus Comitatuum Regni. /O.L.Kir,Könyv. XIII. 572./ .