Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 99 gyének rendivé való átalakulását eredményezte, Kezdete ennek a folyamatnak IV.Béla király uralkodásának utolsó két évtizedére tehető. Az igazgatási teendők s a törvénykezési eljárások ekkor már erősebben differenciálódnak és állandóan szaporodnak. A megye hatósága már egyre több magánjogi ügyben, peres és perenkivüli ténykedésben jár el, aminek lebonyolítása csak írásbeliség mellett képzelhető el. Az öntudatára ébredt győrmegyei rendiség mind gyakrabban keresi fel a saját hatóságát olyan esetekben, mint amilyenekben azelőtt az egyházi hiteleshelyekhez fordult. Mindezek a tények már lehetővé teszik a levéltár-alakulás megindulását megyei viszonylatban is és e feltevést még jobban alátámasztja az 1298. évi 48. törvénycikk rendelkezése, amely kötelezővé tette a büntető peres iratok letétbehelyeeését a vicecomes által. Emellett a király esetenként megküldte a törvényeket,ren, deleteket kihirdetés céljából és a vármegye fokozatos hiteleshelyi működése során is keletkeztek iratok. Bár a levéltár iránti érzék ekkor még nagyon gyenge lehetett, mégis csak kellett valamilyen formában Győr megyének is gondoskodnia ezen irományok, oklevelek megőrzéséről. A vicecomes /a későbbi alispán/ mint, az ispán familiárisai küzűl való meghitt ember*' őrizhette minden bizonnyal kezdetben az , iratgyüjteményt, mig később, a XIV.században, a felszaporodott Írásbeliség folytán alkalmazott megyei jegyző is már tartott magánál fogalmazványokat, folyamatban lévő pere3 iratokat. Annyi mindenesetre kétségtelen, hogy az alispáni "leveles láda" volt a győrmegyei archívumnak is a középkori őse éö tartalma egyre növekedett, főleg azután, hogy a jegyzői munka állandó bővülés© szükségessé tette a megyei kancellária felállítását. Hogy ebből az értékes és pótolhatatlan iratanyagból ugy szólván semmi sem maradt az utókorra, annak okát több körülményben kell keresnünk. Nem vitás, hogy a legsúlyosabb pusztítást az örökös hadakozások, a tatárdulás és különösen a négy éves török uralom /1594-1598/ okozták, bár a Győrre szakadt sürü elemi csapások, . főleg tűzvészek is nagyon megritkították a leveles láda amugyis szűkös gyűjteményét. A comesek gyakori váltakozása is hozzájárult az Írásos emlékek elkallódásához, mert az ispán, ha távozott, rendszerint magával vitte a családjához" tartozó vicecomest, az őrizetében lévő iratokkal együtt. A megyei ülések és nádori törvénylátó napok helyének folytonos változása - hol Győrött, hol Tata mellett vagy a Csanak határában fekvő "Királyszóken" ültek össze a rendek - szintén csak hátrányos volt az iratanyag megmaradása szempontjából, mivel a szállltgatások, ide-oda való hurcolgatások következtében a túlnyomórészt papirra Íródott megyei kiadványok '•• lassankint az enyészet sorsára jutottak. /Pergamenre ugyanis csak a legrégibb ok- levelek kerültek, a XIV.század elején már a sokkal olcsóbb papirt kezdik helyette használni./ A felsorolt okok és körülmények teszik érthetővé, hogy Győr vármegyének eseményekben gazdag, dicső múltja mellett, jelenlegi levéltárában alig találunk ' valami középkori emléket. Az Árpád-kori anyag teljesen hiányzik, egy-egy oklevél van a XIV,, ill. XV. századból és néhány szórványosan megmaradt közópkorvégi. írat a megye legrégibb közigazgatási és törvénykezési gyűjteményében húzódik meg. Ily módon természetesen a megyei archívum kezdetleges formáját is hiába keresnénk még ebben a korszakban. Az alispáni, majd később notáriusi levelesládák bőségesen megfeleltek a célnak. A megőrzésre szánt irományanyag folyamatos szaporulatát ellensúlyozta a pusztulás, kallódás százféle veszélye. A vármegyei jegyző állandósulása éa az ügyintézés felduzzadása következtében lassan szükségessé vált megyei kancellária kialakulása mindenesetre útját egyengette a levéltár-képződés megindulásénak, 5/ Gábor Gyula dr.: A megyei intézmény alakulása és működése Hagy lajos alatt./Bp* 1908. 112. 1./ /