Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNETI ADATTÁR - Lengyel Alfréd: Győr vármegye levéltárának története / 97–128. o.

- 98 hetősebb lakosaága ekkortájt már mind gyakrabban fordul hatóságához, mint hiteleshelyhez oklevél kiállítási célzattal. - Károly Róbert a XIV.század első harmadában már a kötelező Írásbeli hivataloskodást vezette be a vármegyék részére kiadott statútumában és elrendelte a birságok feljegyzését, a rablások, tolvajlások, emberölések regestrumba való foglalását.

1

/ Ezt a megnövekedett Írásbeli munkát már külön megyei jegyző,, nótárius végezte, aki fáradságáért külön dijazást, bórt kapott. Legfontosabb feladata kezdetben a bűnözési lajstrom, majd a megyei protocollum vezetése volt, amely utóbbiban a közigazgatási és törvénykezési határozatokat, döntéseket egyaránt meg kellett örökíteni. A jegyzőkönyvek, folyamatban lévő perek, oklevélmásolatok és egyéb iratok őrzéséről is lassan neki kellett gondoskodni. A vicecomes levelesládájából igy az irományok átkerültek idővel a nótárius szállására, az alispán legfeljebb a királyi rendeleteket, törvényeket, számadásokat tartotta magánál, bár később már ezek is a jegyző őrizetébe jutottak. Munkáját eleinte egymaga vállalta, de az autonómia teljesebb kialakulásával már nem birta egyedül a közgyűlések ós Ítélőszékek során felszaporodott ügyvitel Írásbeli részének ellátását. E célra már külön szerv vált szükségessé, mely a fogalmazásban jártas Íródeákokból tevődött össze. így alakult ki fokozatosan a megyei kancellária intézménye, a megye jegyzőjének irányítása mellett. Létét a közigazgatás és törvénykezés bonyolódó sokrétűségének köszönhette, de működésével vissza is hatott mindkettőnek további kifejlődésére. A levéltárképződés lehetőségének két alapvető kritériuma, az Írásbeliség elterjedése és a működés állandósulása ' ezzel adva volt. Hogy ennek ellenére a megyei archívumok még sem tudtak ugy alakulni, illetve csak jóval későbben, mint ^ ahogyan az emiitett adottságok mellett az várható lett volna, annak okát a vármegye különleges fejlődéstörténetében kell keresnünk. - De lássuk már most mindezt konkréten, vajon Győr vármegye esetében milyen lokális tényezők hátráltatták, avagy segítették elő mai értelemben vett levéltárának kezdeti, majd további kiala- 1 kulását? A győri vár-as központból fejlődött királyi megye primitív közigazgatása inkább csak a szóbeliségre támaszkodott az első időkben. Az írásbeliség iránti érzék csak jóval később, a XIII.század második felében hódított lassan teret az immár önkormányzati útra térő vármegye működésében. A vontatott ütemben nem csekély része volt annak a körülménynek, hogy a megye gócpontjában alakult győri káptalan, mint hiteleshely már III.Béla idejében - tehát épen egy századdal előbb - már megkezdte tevékenységét, sőt 1202-től kezdve a pannonhalmi konvent is hiteleshelyi kiváltságot nyert. Működésük kettős irányú volt: oklevéladó és iratmegőrző, kiadványaik közhitelű bizonyságnak számítottak, igy érthető, hogy a jogkeresők egyre sűrűbben fordultak az egyházi testületekhez, egyéni érdekeik biztosítása céljából. Birtok- és peres ügyekben való közreműködésre ezek kaptak királyi megbízásokat, előttük bonyolódtak le az adás-vételek, ajándékozások, végrendelkezések, és i^e kerültek megőrzésre a családi oklevelek, vagy egyéb jogbiztositó iratok. A helyzet csak akkor kezdett megváltozni, amidőn az önkormányzat iránti törekvések Győr megyében is elérték azt a mértéket, mely végső fokon a királyi mely/ Botka Tivadar: Jogtörténeti tanulmányok a magyar vármegyék szervezetéről /Bp. Szemle, 1865. 454 1./ 2

^ Fekete Hagy Antal: A levéltárak kialakulása. /Levéltári Közi. 1936. 23 1./