Levéltári Szemle, 12. (1962)

Levéltári Szemle, 12. (1962) 3–4. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Réti László: Észrevételek az Országos Levéltár tanácsköztársasági fondjainak kialakításához / 24–28. o.

- 27történt meg következetesen. Ezt világosan mutatja az a tény is, hogy a Földművelési Népbistoseág -öaáld" fondja mellett a Népbiztosság iratainak egy részét a Földművelésügyi Minisztérium fonójában őrzik. Ennek indokolásául az a formai tényező szolgál, hogy a Népbiztosság április 15-én uj regisztraturát fektetett fel, a réfi regisztraturában iktatott iratok tehát a Minisztérium fondjában maradtak. Mint már fentebb utaltam rá, ezt az elvet sem alkalmazták következetesen. Ilyen uj regisztraturát azonban egyedül a Földmüvelésügyi Népbiztosság vezetett be, - és természetesen a proletárdiktatúra idején létrejött uj szervek, mint pl. a Pénzintézetek Direktóriuma vagy a Népgazdasági Tanács - ezen az alapon tehát a többi népbiztosság iratait egyáltalán nem lenne szabad különválasztani.Ez azonban a proveniencia elvének merev, formális alkalmazását, tehát valójában megsértését jelentené. Azt hiszem,nem szorul bizonyitásra, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltásával az államhatalom szervezetében olyan forradalmi átalakulás jött létre, hogy a Forradalmi Kormányzótanács és a Népbiztosságok minden kétséget kizáróan nem a régi minisztertanács ós minisztériumok munkájának egyszerű folytatói, hanem uj fondképző szervek voltak, még akkor is, ha többségükben átvették a helyükön előbb működött szervek regisztraturáját és a lázas forradalmi munka hevében még nem értek rá uj iktatási rendszert bevezetni. Nem a regisztratura formai ismérvei, hanem a belső tartalom határozza meg azt, hogy uj, vagy régi fondképzőről kell-e beszélnünk; Ha azonban a Tanácsköztársaság szervei minden területen uj fondképzőnek tekintendők - és ezt ugy gondolom nem is lehet vitatni - akkor meg kell találni annak a módját is,hogy következetesen kialakítsuk minden területen a Tanácsköztársaság fondjait. Ez persze nem túlságosan egyszerű feladat, de feltétlenül megéri a fáradságot, mert keresztülvitelével az Országos Levéltár tanácsköztársasági iratainak felhasználhatósága, tudományos értéke, igen nagy mértékben megnő, Mi itt a feladat? Már szóltam arról, hogy szerintem egyedül az eredeti iktatási rend semmiképen sem dönti el azt a kérdést, hogy valamely irat tanácsköztársasági provenienciájunak tekintendő-e vagy sem. Különösen a Tanácsköztársaság fennállásának kezdetén sok olyan iratanyag került iktatásra, amelyek a korábbi időszakokban keletkeztek és a proletárdiktatúra csupán annyiban foglalkozott velük, hogy félretette azokat. Véleményem szerint formalisztikus megoldás lenne az ilyen iratokat meghagyni a Tanácsköztársaság ionjában. Viszont igen nagy számmal vannak az egyes minisztériumok fondjaiban a Tanácsköztársaság megszűnése utáni első években olyan iratok, melyek tanácsköztársasági eredetűek, de valamilyen okból később kerültek elő és ezért uj, későbbi iktatószámmal lettek ad acta téve. Azt hiszem merev, formális szemlélet lenne ezeket otthagyni a véletlen helyükön és nem visszahelyezni fondjaikba,

4/ eredeti keletkezési helyükre. Ennek a fond-kialakitási munkának, amely nemcsak a Tanácsköztársaság, hanem néhány év minisztériumi iratanyagának alapos átnézését szükségessé tenné,együtt kellene járnia a tanácsköztársasági fondok tárgyi átrendezésével. Mivel ugyanis szerintem egyébként helyesen - a Tanácsköztársaság iratanyaga sem selejtezhető, abban teljesen Összekeveredik a tudományos kutatás szempontjából általában értéktelen, de nagy mennyiségű iratanyag, a gyakran igen értékes, de kisebb mennyiségű anyaggal. Mivel segédletek, vagy nincsenek, vagy töredékesek és kevéssé használhatóak, a kutatónak ugy kell kibányásznia a számára értékes gyöngyszemeket az iratok tömkelegéből, . Vegyük például a Pénzügyi Népbiztosság Elnöki Osztályának 10 csomónyi iratát. Ennek igen nagy részét teszik a személyzeti ügyek és a vállalatok pénzigénylései, bérkifizetés céljaira. Előbbi történetkutatási szempontból teljesen érdekW'k kiemelést ás uj helyet persze jelezni lehetne mostani őrzési helyükön.